Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom és a parasztság

és/vagy anyagi felelősséggel bíró érdekelt helyi szervezetek között nem volt meg az összhang és a közös érdekeltség. A falujárók közbenjárására az említett szervek és szervezetek értekezletét összehívták. Emellett arról is beszámoltak a Taktaharkányban járt falujárók, hogy „a földosztáskor annak adtak földet, aki Párttagságot váltott és ezek most elszakadtak a Párttól.” A vágyott föld elvételével a párttagság értelmét és funkcióját vesztette több taktaharkányi paraszt számára. A kommunista párttagság nem adott felmentést a kollektivizálás alól, s így az MKP által hajdan támogatott és szervezett, újonnan földhöz jutottak számára az MDP tagság csak teher lett. Bodrogkeresztúron is bejelentkeztek a falujárók a helyi párttitkárnál, akiről utóbb azt jelentették, hogy „mindössze egy hónapja van a községben, s mindent maga végez. A népnevelők kevés munkát végeznek. 1900 lelket számláló községben mindössze 51 párttag van és ezek sem végeznek kellő értékű munkát.” A helyi téesz és a gépállomás közti konfliktusban itt is a falujárók közbenjárását kérték a falusiak. Kesznyétenen is azzal kezdték munkájukat, hogy kérték a helyi párttitkárt, „hogy osszon be hozzánk népnevelő elvtársakat, ő azt mondta, hogy nagyon nehéz, mert a népnevelők saját maguk nem tagjai a TSZCS-nek, így nem bírnak agitálni a TSZCS mellett. Ezek után, mikor a népnevelők nem látják a TSZCS-nek a jelentőségét, így nem is mehet a TSZCS-nek a fejlesztése.” A téesz párttitkárától azt tudták meg a falujárók, hogy a szövetkezeti népnevelők félnek „elmenni a kisparaszthoz, hogy agitáljanak, mert ha elmennek még nagyon sok esetben meg is fenyegetik és így el vannak keseredve...” Abrányban úgy értesültek a falujárók, hogy bár a falu „klerikális beállítottságú, de mindent elkövetnek, hogy a termelő-szövetkezet megalakuljon.” A helyi népnevelők a falujárókon keresztül kérte a járási pártbizottságot, hogy „gyakrabban látogasson el” a faluba, mert a helyi párt- „vezetőség nincs benne a termelő-szövetkezetben és így nem járnak jó példával elől, kérik a falujárók minden vasárnap látogassanak el, mert ők nincsenek jól felvilágosítva.” Mezőnyárádról hanyatló pártéletről számoltak be, amit a helyi pártvezetőségen belüli személyes ellentéteknek tudtak be. Pedig a falut a téesze- sítésre alkalmasnak találtak, „csak egy jó vezető hiányzik”, mint írták. Ernődön a téesz fejlődése mellett a kenyérellátás akadozásáról számoltak be a diósgyőri falujárók. A falujáró felelősök összevont jelentéséhez kiegészítő feljegyzést írt Pőcze Tibor megyei titkárhelyettes és Kovács Sándor a megyei agit.prop. titkár. Eszerint a falujárók és a Diósgyőri Gépgyár Pártbizottsága felvetette, „hogy meg lehetne oldani, hogy ezekben a községekben, amelyet vonattal meg lehet közelíteni a falujárók vonattal menjenek ki. Egyrészt gazdaságilag is kifizetődőbb volna, másrészt a pártbi156