Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Bevezetés

Míg a múlt az tőlünk függetlenül adott, addig az arról szóló történetek már sokfélék és a történet-írótól egyáltalán nem függetlenek. Tehát a múltról, s kivált a közelmúltról való beszédben a személyes, a szubjektív, a politikai, a hitbéli jelenségeknek, személyes tulajdonságainknak igenis meghatározó a szerepe. Ennek el nem tagadása ma már tudományosan is tisztességes tett. Egyfajta kontextusát adja a történész szövegének magának a történet-írónak szemlélete.

a múzeumi darabokká, ritka maradványokká, történelmi

tárgyakká,

értékes képekké

átalakult hétköznapi tárgyak hivatalos elhelyezése láttán feketeségük ésfehérségük csalfa bizonyosságába mindörökre

beledermedtfotográfiák mesterséges nyugalmának hatása alatt hogyan ismerjük fel ezt a helyet?

Állítsuk helyre ami volt?

Hogyan olvassuk ezeket a nyomokat?

Hogyan jussunk innen túl jussunk mögéje

ne éjük be azgal a látvánnyal, amit látni engednek

ne csak ayt lássuk, amit már tudtunk előre

hogy látnifogunk?

Hogyan ragadjuk meg azt, amit nem mutatunk meg amit nem fényképeztek le, nem archiváltak, rendeztek meg?

Hogyan találjunk rá arra, ami unalma volt, banális, hétköznapi,

Ami szokványos volt, ami mindennap megtörtént?u

Georges Perec francia történet-író poémájának kiragadott kérdései, kételyei számunkra is élők. A történet - esetünkben A párttörténet adott. Annak kiemelt fejezetei, főszereplői, fordulói, határhelyzetei már ismertek, 14

14 Georges Perec: Ellis Island. 34-35. pp.

12