Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Misszionáriusok a teherautókon

Panas2kodtak a helyiek a petróleum és az iparcikkek árára. A tanítók a papra panaszkodtak, aki nagyon udvariasan viselkedett a falujáróval. A helyi szatócs, vendéglős is kedves volt hozzá, de ő ádátott rajta: tudta, hogy „fasiszta”, aki visszaélt „a szegény paraszti rétegek tudadanságával”. A megye csonkaságát emlegetőket magyarkodónak nevezte a népnevelő. Itt is hiányolta a megyebizottság figyelmét. Gagyapátiban a munkáspártoknak se szervezetük, se tagjuk nem volt. A kommunistáktól a falujáró látogatásáig féltek a helyiek. A kommunistáktól való félelmen kívül a bundás- bogár és az iparcikkek drágasága határozta meg a falu hangulatát. Az egyéb megjegyzésekből kiderül, hogy a népnevelőtől — és a kommunizmustól — való félelem miatt még szálást sem akartak adni a helyiek Palotainak. Három napig dolgozott a falun Palotai, míg az valamelyest felengedett. Annyira sikerült a kommunikáció, hogy elutazásakor még tartoztatták kérdéseikkel a helyiek. A jelentés írója sem volt biztos abban, hogy ez az érdeklődés a pártnak, vagy a külvilágból érkezett „hírvivőnek” szólt-e. „Egy biztos — írta — erre felé a falvak a legnagyobb fokú butaságig vallásosak. Innen a szellemi sötétség.”215

Az Abaújban járt népnevelők különböző emberek voltak. Volt közöttük olyan, aki kifejezetten ellenségesen, az empátia teljes hiányával viszonyult a „lelátogatott” falvak népe iránt, ahogy volt köztük olyan is, aki érteni és megérteni vélte falvai népének helyzetét, bajait. A központi népnevelők semmilyen tekintetben nem voltak egységesek. Pedig, mindannyian ugyanannak a pártnak voltak hűséges „katonái”. Terepükhöz, az általuk térítendő mikrotársadalmakhoz való viszonyukban megmutatkozó sokszínűség csak részben fakadhatott személyiségeik eltérő voltából. Talán nem túlzó az a feltételezés, hogy magának a pártnak a — lehetséges - sokszínűségét is illusztrálhatták a korszakban.

A jelentéseket a pártközpontban kiértékelték, azt Farkas Mihálynak szignálták. A kiértékelés összefoglalta a jelentési íveket négy oldalon. Abban visszaköszön a párttagok, pártszervezetek alacsony száma, létszáma és presztízse. Amit a pártközpontban pártéletnek neveztek, a kiértékelés szerint teljesen hiányzott a falvakból. A kiértékelés felsorolja a bundásbo- gártól az amerikai rokonokon át a kivándorolni szándékozó tótokig mindazt a visszatérő motívumokat, amelyeket a jelentési ívekben olvashattunk. Az egyesülés fogadtatásáról némiképp pozitívabb képet fest a kiértékelés. „Az egyház munkája” külön fejezet a kiértékelésben. A papság en masse de215 PTLA 274. F. 21. Cs. 47. őt. 14-17.

108