Bánkuti Imre: A Rákóczi-szabadságharc történetének dokumentumai 1705 (Miskolc, 1990)
Dokumentumok
156. Tiszakeszi, 1705. július 21. Csiszár Mihály, Borsod megye szolgabírája és Balogh János esküdt tanuvallomási jegyzőkönyvet vesz fel a Tiszakeszin Molnár András nevű katona által megölt Patkós István nemes ügyében. Eredeti. OL G.19. RSZL I.2.i.No.193. Nro.1202. 157. Miskolc, 1705. július 28. Borsod megye panaszt emel Rákóczinál Molnár András tiszakeszi lakos, szökevény katona ellen, aki különböző garázda cselekedeteket követett el. Végül ismét kérik a fejedelem kedvező döntését az Ónodon lakó megyei nemesek ügyében. Serenissime Princeps ac Domine Domine nobis Clementissime. Humillimorum servitiorum nostrorum in gratiam Serenitatis Vestrae commendationem. Nemes vármegénkben /így!/ lévő Tisza Keszi nevű faluban lakos Molnár András külömb-külömb praetextusok alatt hazajővén nemzetes vitézlő Deák Ferenc kapitány uram ezeréből, több rossz cselekedeti között praxissul vett, s ezelőtt esztendővel elkezdvén nemzetes és vitézlő Szentpéteri Imre viceispán uram őkegyelme emberén, mellyet őkegyelme nemesbikki házánál minden ok nélkül, és csak egyedül garázdás indulatitul viseltetvén, sok verésekkel megkínzott, most ujjoslag is azon törvénytelen szokását és cselekedetit, ugyan említett Keszi nevű faluban lakos szegény nemesemberen miképpen ujjította meg, s miket tovább is nemes vármegénk /így!/ lakosin elkövetni szándékozik, az accludált szegény nemesember supplicátiójábul és ellene perágált inquisítióbul* kegyelmesen megértvén, más hasonló, nemesi szabadcság ellen tusakodó zabolátlan embereknek példájára, demeritumi szerént megbüntetni méltóztassék: addig pedig, míg Nagyságod parancsolattyát vehettyük, cselekedetit el nem tűrhetvén, a lakosoknak megparancsoltuk, hogy othon érvén, mint lézengőt fogják meg s Nagyságod közelebb való várába, tovább való iránta adandó pa- rancsolattyáig, vigyék. Hasonlóképen mirül tovább is installyának, mint annak előtte Ónodban lakos nemes vármegyénk tagjai, kik eleitül fogvást semmi- némű interveniált állapotokban tűlünk el nem szakdtanak, hanem velünk nemes vármegénknek minden terhét supportá1ták, az accludált 2 supplicátiójokbul Nagyságod kegyelmesen megértheti; kire való nézve 115
