A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

G. Jakó Mariann: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara működése és szervezeti felépítése megalakulásától 1948-ig - A kamarai munka újjászervezése 1945 elején

tettek komoly pusztulást: a sajószentpéteri főszolgabíró jelentése szerint ezek vagy teljesen megsemmisültek, vagy ismeretlen módon eltűntek, ugyanezt jelentette a szerencsi iparhatóság vezetője. A szikszói és putnoki iparlajstromok az irodahelyiségek feldúlása alkalmával teljesen megsemmisültek. Kisebb sérülések, hiányok keletkeztek a mezőkövesdi, mezőkeresztesi és me- zőcsáti iparlajstromokban is, de ezek olvasható, használható állapotban maradtak fenn.

Bár mindegyik iparhatóság működött már januárban, igazán iparjogosítványhoz engedélyt csak a miskolci adott ki (kb. 60 db), Ózdon 3, Sátoraljaújhelyen 8, Szikszón 2 új engedélyt adtak ki, a többi iparhatóság egyáltalán nem adott ki új engedélyt. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy tisztázatlan volt az iparjogi helyzet, a megszálló katonai parancsnokság semmilyen rendelkezést nem adott ki arra vonatkozóan, hogy milyen törvények, így egyebek között milyen iparjogi rendelkezések vannak érvényben. Különösen az nyugtalanította a kamarát, hogy miképpen kell értelmezni a zsidók jogait korlátozó rendeletek érvényességét. A kamara már 1944 decemberében megkereséssel fordult ez ügyben a Gálffy Imre polgármesterhez.6 A polgármester tájékoztatása szerint, minden olyan kérdésben, ahol valamely jogi kérdés alkalmazása vitássá válik, a Nemzeti Bizottsághoz kell fordulni. A következő 1-2 hónapban sem születik azonban semmilyen intézkedés a Nemzeti Bizottság részéről ez ügyben, csupán annyi, hogy iparjogosítvány csak azoknak a személyeknek adható, akik a nemzeti bizottság igazolásával rendelkeznek. Az iparjogosítványok kiadásában az I. fokú iparhatóságok mindegyike az 1922. évi 12. te. rendelkezéseit tekintette irányadónak. Többségük hatályon kívülinek tekintette a zsidók jogait korlátozó rendelkezéseket, de a szikszói, edelényi, mezőkövesdi, sárospataki iparhatóság nem döntött e kérdésben, még „felsőbb utasítást, vagy kamarai véleménynyilvánítást”7 nem kap.

A Vörös Hadsereg kerületi parancsnoka Bónis Bertalan árvaszéki elnököt bízta meg az alispáni teendők ellátásával, aki a különleges időnek megfelelő határozottsággal, eréllyel és öntevékenységgel látott a feladatok megoldásához, beindította a vármegyei, főszolgabírói hivatalokat, megszervezte a futárszolgálatot, a polgárőrséget, december végére már működésbe hozta az egész vármegyei közigazgatási hálózatot.8 Bónis alispán már január 24-én határozott véleményt nyilvánított a kamarához írt levelében az érvényes iparjogi szabályozás ügyében is. „Az iparkérelmek elbírálásánál a zsidók jogait korlátozó törvényeket és rendeleteket sem én, sem pedig a járási főszolgabírók hatályba lévőnek nem tekintjük, nem érvényesítjük. Egyenes következménye ez az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti

6 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 602/1945.

7 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.46226/1945.

8 BERÁNNÉ NEMES É. 1979. 170-171 p.

20