A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara adatgyűjtése és kimutatása a kis- és középüzemi vállalatokról
zött van. E tervek megvalósításának elősegítése érdekében Kamaránk szorgalmazza az Észak-magyarországi Idegenforgalmi Szövetség működésének újbóli megkezdését. E szövetséget 1926-ban kamaránk szervező munkája hívta létre és az idegenforgalmi iparnak a hatósági szervekkel való együttműködését biztosító érdekképviseletünk úttörő jó propagandát és szervezést végzett, a háború folyamán azonban felhagyott működésével. [Tehát nem szüntették meg.] Az elmúlt hónapokban az érdekelt hatóságok bevonásával értekezletet tartottunk Miskolcon, amely egyértelmű helyesléssel határozta el, hogy az Észak-magyarországi Idegenforgalmi Szövetség működésének újból való megkezdését igen szükségesnek tartja és az újabb szervezés munkájt el is indította. ...ennek legelső munkája, feladata lesz az idegenforgalom és az idegenforgalmi iparok fellendítése. Különösen a nyaraló és üdülő vendégek, a szabadságukat itt töltő dolgozó tömegek kellő üdülési lehetőségeit kell megfelelően biztosítani. Mindezekre az ÉMISZ előterjesztésében rövidesen vissza fogunk térni.”73 Az idegenforgalom tehát az iparszerűen végzett termelőtevékenység szférájában jelenik meg 1946-ban. A Kereskedelmi és Iparkamara adatgyűjtése és kimutatása a kis- és középüzemi vállalatokról 1945 májusában a szövetséges hatalmak fegyverszüneti bizottsága miskolci megbízottja olyan utasítást adott ki, amelyben a kis- és középipari üzemek pontos városi és megyei kimutatását kérte a kamarától. „Csak azon kisiparok és középipari vállalatok adataira van szükség, amelyek legalább 5, legfeljebb 50 munkást és segédet foglalkoztatnak” - szólt a kamara felkérése az ipartestületekhez.74 Ez azért volt különös kérés, mert az ipartestületek hatáskörébe nem tartoztak a gyárak, márpedig az a vállalkozás, amely 50 munkást foglalkoztatott a gyár besorolásba kellett hogy tartozzon. (Ilyen adatgyűjtéssel egyébként a kamarának is rendelkeznie kellett.) Az esetleges félreértéseket azonban fel lehetett oldani, hiszen „nemcsak azon vállalatok adatait kérjük, amelyeknek tulajdonosai tagjai az ipartestületnek - írja a kamara tikára, hanem az illetékességi területén lévő minden olyan ipari üzem és vállalat adatait, amelynek tulajdonosai kívül esnek az ipartestület hatáskörén, vagy mert nem képesítéshez kötött ipart űznek, vagy mert gyárszerű ipari vállalkozások, s mint ilyenek nem tartoznak az ipartestület hatáskörébe.” Ez feltételezi azt, hogy elvileg lehetett olyan ipari vállalkozás, amely közel félszáz embert foglalkoztatott, képesítéshez kötött ipart űzött, s nem volt a gyár-kategóriába sorolható. (Az adatgyűjtés tehát kiterjedt Miskolcon kívül a hejőcsabai, a diósgyőri, a sajószentpéteri, az edelényi, az ózdi, a putnoki, a 73 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 6179/1947. 74 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 38.459/1945. 128