A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata a kereskedelmi testületekkel

kult helyzet nyomtalanul eltörölte, arra hivatkozni már nem lehet. (A baj az, hogy a munkabérek és a fizetések rögzítésére vonatkozó 3.630/1943 és a 3.640/1943. Ip. M. Sz. rendeletek érvényben voltak, azok visszavonásról a minisztérium nem intézkedett.

A kamarai helyzetjelentés a közlekedés zavarait és az ipari közigazgatás ellentmondásait is részletesen elemezte. A háború kétségtelenül a legnagyobb pusztítást az infrastruktúrában okozta a közutak, a vasútvonalak, a hídrendszer, a gördülő jármüvek, (mozdonyok és tehervagonok) kárai lassan pótolhatók. A kamarai kerület központjából már 1945 elején három irányban megindult a közlekedés, de továbbra sincsen kapcsolatunk Debrecennel és Budapesttel. A debreceni összeköttetéstől várták a borsodi iparvidék közélelmezésének javítását, a budapesti vonalnak pedig általános jelentősége volt. „Rámutatunk itt arra - fogalmaz a jelentés -, hogy az itteni illetékes orosz és román katonai hatóságok hozzájárulásával lehetséges volna az orosz és román autók üres járatainak a magyar polgári forgalomba történő megszervezett bevonása. Célszerű volna ennek lehetőségeit felderíteni, megfontolni és az illetékes katonai parancsnokságokkal letárgyalni. Bizonyos jelek - egyes járművek ilyen célra történt felhasználása - arra mutatnak, hogy a gyakorlati lehetőségek fennállnak, csak a hivatalos megszervezést kéne kimunkálni.” Ez - mint később a tapasztalás bizonyította - egy-egy konkrét helyzetből rosszul levont következetés volt, hiszen alapvetően a megszálló és megszállott kapcsolata érvényesült a gyakorlatban.

Az ipari közigazgatásban még mindig nem tudták milyen törvényeket és rendeleteket szüntettek meg, s helyettük milyenek léptek hatályba. Ösztönös, vagy természetes volt, hogy a zsidótörvények és rendelkezések hatályukat vesztették, de már bizonytalanság mutatkozott az iparjogosítványok kiadásában, vagy az iparűzés korlátozásában érvényben volt rendeletekkel, azok indoklásával kapcsolatban. Iparjogosítvány-kérelmek pedig folyamatosan érkeztek a kamarához, másrészt a mestervizsgák lefolytatásával kapcsolatban olykor teljes volt a bizonytalanság annak érvényességére vonatkozóan, így kényszermegoldásként próbálkoztak azzal, hogy ideiglenes igazolványt adjanak annak, aki a segédlevél megszerzése óta, 10 évet tudott igazolni folyamatos munkaviszonnyal. (Rendelkezés hiányában mesterlevelet kaphatott, aki szakmájában legalább egy évtizedet dolgozott.)

Rendeletek, a feltett kérdésekre érdemi válaszok nem érkeztek, viszont rendszeressé váltak - olykor egymást is keresztezve - a különböző adatszolgáltatások. 1945 márciusában a kereskedelmi vállalatokról kellett részletes kimutatást küldeni Debrecenbe. A kereskedelmi vállalatok legtisztább formái a fogyasztási szövetkezetek voltak. Ezek alapítására, telephelyére, vagyonára, felszerelésére és működési profiljára vonatkozó kérdések az akkori kereskedelmi életre aligha lehettek kihatással, ma viszont a háború utáni első

119