A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)

Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel

táruk és bevételük nincsen, banktartozásuk 3000 pengő (valószínű a székházra terhelve.) Tanonciskolájuk működik, hetente 3 napon át rendszeres a foglalkoztatás. A kisüzemek eszközkészlete oly mértékig sérült, hogy a munkát még el sem tudták kezdeni. Árukészletük nincsen, a háború alatt megszokott áruellátásban most nem részesülnek. A polgári hasznosítású termelés nem indult meg. Nyersanyag nincsen a járás területén, minden áruféleség iránt kereslet mutatkozik, de a kielégítés lehetőségei nem adottak. Árucsere van, az árakat a helyi hatóság (katonai szervezet) csak a húsfélékre és a kenyérre állapította meg. A munkabér fogalom eltűnt a használatból, a mesterek anyaghiány miatt munkásokat nem alkalmaznak. A pénz értékvesztése nem érzékelhető, mert azt felváltotta a termékcsere, vagy a munkának árúban kifejezett értéke.46

Mezőkeresztesen 1944. november 9. és 1945. január 28. között, közel három hónapon keresztül nem működött a testület. A testület többsége a front elvonulása után folytatta munkáját, de a vezetőség három tagja elmenekült. A testület teljes vagyona megsemmisült, a kár értékét 25 ezer pengőre becsülik. Az irattárat feldúlták, de ez rendezés után használhatóvá tehető. Pénzkészletük nincs, a tagsági díjak befizetését január végén megkezdték. A tanonciskolában kórház működött, ezért a tanítást még nem kezdték meg, de az épület károsodást nem szenvedett. Az ipari műhelyek mind berendezésük, mind szerszámkészletük tekintetében súlyos károkat szenvedtek. Ennek ellenére van működőképes cipész és szabó műhely, s használható a területen néhány kovács- és asztalosműhely is. Sem az iparosok, sem a kereskedők nem rendelkeznek árukészlettel, s mivel áruellátás nincs, illetve utánpótlást még nem kaptak, néhányan kísérletet tettek Debrecenből, Nagyváradról és Aradról árubeszerzésre. Kisebb mennyiségek kerültek így a testületi székhelyre, de azt mondják, horribilis áron. „Azok az ipari üzemek, amelyek berendezéssel, szerszámkészlettel, valamint hulladékanyaggal rendelkeznek, illetve abból dolgozni képesek, mostoha körülmények között megkezdték a legelemibb igények, szükségletek kielégítését. Kerékgyártók, kovácsok, szabók és cipészek dolgoznak már. Élelmiszerekből hiány van, s mert az árakban nagy kilengések tapasztalhatók, jelentős cserekereskedelem alakult ki. Ipari nyersanyagkészlet nincs, amivel fűteni lehet, azt arra használják fel. Nagy a kereslet a só, a petróleum, a gyufa, a cukor, az ecet és főleg az élesztő iránt. Ezekért bármilyen árat hajlandók fizetni. (A lakosság általában fél az élelmiszerek elvitelétől.) Nincsenek rögzített árak, a tavalyi árakhoz képest 3-300% között mozog a növekedés. A legutolsó iránymutató árujegyzéket még Borsodvármegye alispánja küldte, de annak betartását senki sem ellenőrzi. A munkabérek rendezetlenek, a robot munka miatt munkahelyüket sokan el46 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 220/1945.

112