A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 125 éve (Miskolc, 2004)
Dobrossy István: Az ipar és kereskedelem állapota, újjászerveződése a Kamara Borsod megyei területén (járásaiban) és a megyeszékhelyen 1944-1946 között - A Kereskedelmi és Iparkamara kapcsolata az ipartestületekkel
375, a ruházati iparnak 512, az építőiparnak 199, az élelmiszeriparnak 220, a festöiparnak 82, az egészségügynek 169, a sokszorosító iparnak 149, végül a gyáriparnak 19 képviselője volt. Az ipartestület tagjainak száma 1943 végéhez képest 23 fővel nőtt, s a háború után 2.085 iparost tartottak nyilvántartásukban. 1944-ben 33 személy halálát regisztrálták, de ebből nem tűnik ki, hogy közülük mennyi volt a bombázások áldozata, vagy azok száma, akik a fronton tűntek el, vagy haltak meg. Azt a korábbi összeírásokból viszont tudták, hogy „a kimutatott 2.085 iparosból a zsidótörvények hatálya alá cca. 500 zsidó iparos esett, akiknek 1944 májusában a gettózást, majd pedig a deportálást el kellett szenvedni. Tekintettel arra, hogy zsidó iparosaink visz- szatérése 1944 december havában csak igen szórványosan, valójában csak 1945. év elejétől kezdődött meg, így az ebből származó veszteségekről csak a következő évben lesznek pontos adataink.”22 A következő év statisztikája a faiparban 223 főt (+33), a fémiparban 432 főt (+162) a bőriparban 402 főt (+27), a ruházati iparban 575 főt (+63), az építőiparban 222 főt (+23), az élelmiszeriparban 261 főt (+41), a festőiparban 84 főt (+2), az egészségügyi iparban 199 főt (+30), a sokszorosító iparban 160 főt (+11) és a gyáriparban 20 főt (+1) regisztrált. Az iparosok száma tehát 355 fővel úgy növekedett, hogy 1945 decemberében 2.480 tag tartozott a testület kötelékébe.23 Az ipartestület nemcsak, hogy nem mutat ki létszámbeli veszteséget, hanem minden szakcsoport taglétszámának növekedését regisztrálta. Ennek pedig nem lehetett természetes oka és magyarázata sem. Az intézmény 60. éves közgyűlésének beszámolója ad erre magyarázatot. A háború utáni gazdasági helyzetről általánosságban megállapították, hogy - a háború előtti termelési színvonalhoz képest - az egészségügyi iparban 80%-os, a fa-, fém- és ruházati iparban 60-60%-os, a bőr- és festőiparban 50-50%-os, az építő- és sokszorosító iparban 40%-os a teljesítőképesség. Az élelmiszeripar állt az utolsó helyen, s a 20%-os kapacitást katasztrofálisnak ítélték meg. A műhely, a gép és a szerszámhiány már csak egy ok a felsoroltak között. Fontos, sőt meghatározó tehertételként említik, hogy „az iparosok egy része az év derekáig az oroszok részére dolgozott”, „az iparosok jelentős részét az év derekáig közmunkára vették igénybe”, s így műhelyét vagy üzletét ez alatt az idő alatt ki sem nyitotta. Nagy munkaerőhiány mutatkozik, aminek oka az, hogy a kisüzemek szakmunkásai a nagyüzemekben igyekeznek tömegesen elhelyezkedni, s ezt a természetbeni ellátás reményében teszik. Az árakat már a feketepiac határozza meg, az áreltolódások nyomasztóvá váltak, teljesen hiányzik a kalkulációs alap.24 A kisipar egyetlen védekezési esélyt látott, s ezt a műhelyek összevonásának szüksé22 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.35824/1945. 23 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946. 24 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 1898/1946. 102
