Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

az ich nicht-tt ik nikt-nek ? — Nem annyi* ra ajakink vastagok, mint inkább makacsságunk szertelen; 's nem jól tanúltunk syllabizálni. A' ki ezt jól tud, ki fogja mondani a' Themi-szto-cleszt, e's a' görög pentameternek ezen hátulsó hemistichiumát : férni Themisztoclea. Kite'rünk, mert nagy szükség van reá, hogy mondattassék. —• A' ne'met theatrumon és a' jobb nevelö-házakban a' Fürst

y erster, können, möchte szókat nem Firscht, erschter, kennen és mechte-nek mondják, hanem Fürszt, erszter, können és möchte. Érzi a' német, hogy nem úgy kell a' szókat ejteni mint az úczán hangzanak, hanem hogy mindenben azt kell keresni a mi szép. A* ki elmélkedni akar és tud, látni fogja, hogy semmi nem lehet undokabb mint a* Socratesz" és Brútusz'neveiket Szokrateschnek és Brútuschnak pronunciálni. A' jelen való Epigrammák' írója hibásnak tartja azt a' módot, melly az idegen neveket, ha egészen magyarokká nem váltak (mint vers, voks, papiros, 'stbb,) magyar orthographia szerént írja: (Voltér, Busszá, Siller, Filozófia, Zstní, Sekszpír* Boalo, Rosfokó). De hogy *cÄ-nek ne ol-