Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

Őnéki legfőbb dísze, fénye, Haladattal, vallja-meg. Fülel a* vidék, "S a

1 sziklák a' tetőkön 'S vizeinknek boldog szélein Eggyütt zengenek velünk. Brekeke, brekeke, brekeke, bre<keke ! Tuti! Kloáx, kloáx! Tnú, tuú! Eggy bús madár, Színeden és kicsiny, Kit & berkek magok Legaljasbb árnyaikban Pirulva rejtenek-el, — Neve fülmile — Meri bájos zengzeteinket Megszaggatni jajjaival. De nem maradiéi Az Istenek' Bosszúja sokáig, S a' vakmerő Némulva lakoL