Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

I. Fejezet. XVI. századi váraink újabb kutatásáról

goszláviai és szovjet - magyar vonatkozású - várkutatás csak az eredeti közlemények kutatásával ismerhető meg. Jelenleg még ritkán nyílik mód a nemzetközi konferenciákon történő összegzésre.

27 Az említett korlátok esetleg mérséklőén hatnak az összegző feldolgozások színvonalára. A várkutatásunk és /had/történetírásunk szemszögéből oly fontos Habsburg-és oszmán kitekintés a jövőben is csak a lehetőségekkel arányos mértékben hozhat eredményt. A források, a szakirodalmi bázis bővítését, eredményeink, álláspontunk nemzetközi szembesítését azért is nélkülözhetetlennek tartjuk, mert függetlenül az általában felhasznált forrásoktól és feldolgozásoktól történetírásunk és - beleértve - várkutatásunk bizonyos szemléleti kérdésekben nehéz örökséget hordoz. Nézetünk szerint ilyen például: - a "dicsőséges" események túlhangsúlyozása. Egyetérve másokkal

28 úgy látjuk, hogy a török háborúk hadtörténetéből a figyelem szinte kizárólag a nagy hadjáratokra, csatákra, várostromokra irányul, míg a gazdasági, szervezési alapok szinte feltáratlanok. Részben ezzel is összefügg, hogy számos feldolgozásban az 1552-1566 közötti várharcokra fejezet vagy több fejezet jut, ezzel szemben az 1593-1606 közötti lényegében hasonló időtartamú - időszak nem kevésbé fordulatos eseményeire néhány oldal jut. A XVI. század közepének végvári életéről akár csupán a legújabb munkákból köteteket lehet említeni, a XVII. századi végváriakról - egy új feldolgozást kivéve

29 - legtöbbnyire közhelyekkel találkozunk. - Másik példa az erőviszonyok nem kellő mértékű elemzése. Az egykorú krónikásoktól számos mai szerzőig kimutatható, hogy érdemben nem veszik figyelembe a Habsburg-, oszmán és magyar területek nagyságát, lakosságuk létszámát és teljesítőképességét, a potenciális és a ténylegesen harcba vetett katonai erőt, a várállomány nagyságát és korszerűségét, az egyes várak jelentőségét, vagy éppen jelentéktelenségét. - Részint ebből következik saját egykori szerepünk politikai, stratégiai vagy taktikai szempontból történő felértékelése. Évszázadokon át magyar-török háborúkat mutattak be a szakkönyvek, a tankönyvek, mintha nem két világbirodalom: a Habsburg és az oszmán, vagy olykor két szövetség vívta volna évszázadokig húzódó harcát. Újabb keletű, nem kevésbé megalapozatlan az a beállítás, amely a Duna-völgyi népek harcának tekintette ezeket a háborúkat, mintha nem a magyarságnak, Európa támogatásával, a "maradék hazáért" vívott önfeláldozó harcáról lett volna szó. Stratégiai téren a Habsburg birodalom - magyar nemzeti érdek szembeállítás mellett jelentéktelenre zsugorodott, olykor még ma is elmarad a hadjáratok gazdasági alapjainak, a hadvezérek, a várkapitányok tényleges lehetőségeinek az elemzése, mint például - tárgyalt időszakunkon belül - 1543, 1552, 1566,1596, 1600 kapcsán. Taktikai téren a tényleges erőviszonyok, az egykorú katonai szaktudás nem kellő mélységű elemzése olyan, hibás leegyszerűsítéshez és szembeállításhoz vezetett, mint az idegen zsoldos - hazáját védő magyar, vagy a várat gyáván feladó, áruló - az utolsó leheiletéig harcoló hős. Az ilyen szembeállítások nem pótolhatták a hadjáratok, csaták, várostromok törvényszerűségeinek feltárását, a hősiesség, a kitartás, az észerű mértékű áldozatvállalás fogalmi tisztázását, és nem utolsó sorban az események forráshű leírását. Várakkal (is) foglalkozó újabb történeti szakirodalmunk számos eredményt mutat fel. Az oszmánok európai háborúinak legfontosabb stratégiai összefüggéseit korábban már megvilágította Sinkovics István,

30 Perjés Géza,

31 Szakály Ferenc.

32 Eredményeikre alapoztuk saját elképzelésünket.

33 A végvári szervezet régóta ismert elemei mellett hézagpótló jelentőségű Szakály Ferenc

34 és Kubinyi András

35 törekvése a déli végvári rendszer létrejöttének és működésének bemutatására. Rendkívül fontos irányban kezdeményezett kutatást Fodor Pál, aki - oszmán források bevonásával - a török végvárakról írt tanulmányt.

36 Más szempontból új felfogás Gecsényi Lajosé, aki a győri végvár katonáinak és polgárainak életét kutatja.

37 A törökellenes háborúk, és közöttük a vár harcok elemzését illetően a legújabb magyar hadtörténeti szintézis megkísérelte az események pontosságra törekvő bemutatását, a szakirodalomban még megmaradt ellentmondások lehetőség szerinti feloldását, az egyetemes történeti kitekintést, a legfontosabb csaták, várostromok katonai szempontú elemzését, a kiadott források teljességre törekvő bevonását.

38 Új alapkutatásra e szintézis készítése közben kevéssé nyílt lehetőség, és szűk hely jutott a várkutatás, ezen belül a régészeti eredmények bemutatására. Míg az írott forrásokat előtérbe állító kutatási eredmények gyarapodása talán lassú, a tárgyi források, közelebbről a várak feltárása olyan ütemű, hogy a részeredmények követése - mai várállományunkra korlátozva is - meglehetősen időigényes feladat. Ritkán készül olyan vármonográfia, amely régészeti és történeti szempontból egyaránt igényes és részletes,

39 vagy legalább a /had/történet mellett kellő súllyal mutatja be a mindennapi életet, a feltárást és a műemléki helyreállítást

40 1966-ban nemzetközi konferencia foglalkozott Szigetvár emlékezetes védelmével, és a megjelentetett tanulmánykötet máig legrészletesebb, és sajnos, műfajában egyetlen könyvünk.

41 A vártörténeti tanácskozások vagy a helytörténeti ülésszak egyik részét alkotják, mint az 1981-ben Kisvárdán történt,

42 vagy - legújabban - önálló formára lelnek, mint 1982-ben Noszvajban.

43 Sajnos, elmaradt az 1982. évi kőszegi tudományos ülésszak anyagának közzététele, az előadásokról csak recenzió készült.

44