Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

Bevezető

BEVEZETŐ E kötet azonos bölcsészdoktori disszertációmmal, amit 1986-ban védtem meg a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A disszertáció célkitűzése: vártörténetünknek Nándorfehérvár elestétől a zsitvatoroki békekötésig terjedő időszakának vizsgálata, elsősorban a tárgyi forrásokra alapozva. Legfőbb törekvésem a magyarországi régészeti kutatás eredményeinek számbavétele és hadtörténeti értékelése. Ezért a disszertáció címében megfogalmazott témakört szűkíteni is, de bővíteni is kellett. A szűkítést meghatározta az a körülmény, hogy a magyarországi régészeti kutatásra korlátoztam a jelen munkát. Ezért csak olyan erődítésekkel foglalkozom az adattárban, amelyek a magyarországi régészet illetékességi körébe tartoznak. Szulejmán első hadjáratának várai - Nándorfehérvár, Zimony, Szabács tehát kívül maradtak a tárgyi vizsgálaton. Ugyanígy nem vállalkozhattam a bányavárosi főkapitányság teljes egészének, a felsőmagyarországi főkapitányság legnagyobb részének, az alföldi főkapitányság jelentős részének, valamint a kialakuló erdélyi fejedelemség várainak a tárgyszerű bemutatására. Másképpen fogalmazva: vizsgálatom csak a Duna-Balaton közi és a Balaton-Dráva közi főkapitányság területét fogja át (annak nyugati szélén bizonyos hiányokkal), és részadatokat mutat be a felső-magyarországi és az alföldi főkapitányság néhány váráról. XVI. századi vártörténetünk szempontjából ez a kényszerű lehatárolás mindenesetre kizárja az általánosítható következtetések legnagyobb részét. A területi szűkítés mellett további, nagyon lényeges, és a következtetéseket tovább korlátozó elhatárolást jelent az a körülmény is, hogy a régészeti kutatás eredményeinek számbavételét kísérelem meg. Csakis a már kutatott, pontosabban: a valamilyen formában már közzétett kutatási eredményhez kapcsolható erődítéseket állítottam középpontba. Ezt a korlátozást a munkám rendeltetése határozta meg. Következménye egyebek között az, hogy a szakirodalomból jól ismert, a XVI. században esetleg fontos, de régészetileg kutatatlan várakról - mint például Szolnok, Kalló, Tokaj, Szendrő stb. - sem adtam összefoglaló leírást. Témaválasztásom további leszűkítésre késztetett olyan várakkal kapcsolatban, amikor az ásatások egyértelműen bebizonyították: az adott helyen a XVI. században semmiféle új erődítési munkát nem végeztek - akár azért, mert a vár elpusztult, akár azért, mert valamilyen oknál fogva nem volt lehetőség a korszerűsítésre, de legalább a továbbépítésre. Ilyen például Visegrád, Salgó, Csesznek. Adatgyűjtésem tartalmazza az ilyen ásatási eredményeket, és kéziratom első változatában, a szakregiszterbe belevettem az ilyen, negatív eredményeket is. Azért döntöttem végül másképpen, mert amikor elkészítettem az értékeléshez szükségesnek látszó statisztikai összesítést, úgy éreztem, hogy a pozitív eredmények összegzése jelenthet némi előrelépést. A negatív eredmények statisztikailag ma még értékelhetetlenek, mert sem a kutatás, még kevésbé anyaggyűjtésem, nem tekinthető teljesnek. Az építkezés arányának a megállapítása pedig csak egy elvileg lezárt adatsoron belül adhat érdemi eredményt. Mindenesetre az értékelés során kitérek azokra az erődítésekre, amelyekre adatgyűjtésem kiterjed, de a regiszterből hiányoznak. Kitűzött témakörömet bővítenem is kellett. Önmagában az időhatárok megválasztása is okot adott erre. Kutatóink leginkább 1541 - 1590 között vizsgálják végváraink történetét, sok tekintetben alapos okkal. A disszertáció témájának időhatárait hadtörténeti érdeklődésem miatt vállaltam a jelzett módon. A várak leírása során azonban óhatatlanul meg kellett állapítanom, hogy milyen alapra építkeztek a XVI. században. Ezért vizsgálataim időhatárait a számításba vett erődítések esetében ki kellett terjesztenem, tágabb értelemben a magyarországi várépítés kezdetéig, szűkebb értelemben a Mátyás-kori építkezésekig. Másfelől, bár 1606 elvben és a legtöbb esetben könnyen figyelembe vehető korszakhatár, olykor egy-egy fontosabb építkezés - pl. Sárvár - leírása megkívánta ezen időpont túllépését. Ugyancsak időbeni kiterjesztést vont maga után az, hogy a disszertáció tárgya a régészeti kutatástörténet is. Ez pedig nehezen volna elképzelhető a várak pusztulásának jelzése nélkül. Bővítenem kellett a vizsgált épületek körét is. Jóllehet a címben "várak" szerepelnek, de anyaggyűjtésem magába foglalja a régészetileg kutatott összes erődítést, így például a városfalakat, erődített egyházi helyeket, de még a török palánkokat és várakat is. A kutatástörténet időhatárai: az 1984-ben még megjelent feldolgozásokat, ásatási jelentéseket felhasználtam. Visszafelé tekintve: a kézikönyvek lényegében az 1945 utáni teljes régészeti-műemléki kutatásról számot adnak. Az esetleges hiányokra, kisebb jelentőségű ásatásokra tekintettel 1964-ig bezárólag teljességre törekvő adatgyűjtést folytattam. Ezek alapján kataszterem 52 tételből áll. Ismereteim szerint, a magyarországi régészeti kutatásra korlátozva, ez teljes anyag.