Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
Bevezetés
középkori várában Kozák Károly ásatása hozott jelentős eredményeket. 1954-ben kezdték meg a diósgyőri vár műemléki helyreállítását, majd 1958 -1959 között Komáromy József, 1963 - 1964-ben pedig elsősorban Czeglédy Ilona ásatásai tisztázták a jelentős vár építési periódusait. Párducz Mihály Bükkszentlászló-Nagysánc őskori telepét kutatta át 1958-ban (pár évvel később a területünkhöz szorosan kapcsolódó Felsőtárkány-Várhegyen végzett hasonló ásatást). 1961-ben Korek József rövid, de számunkra sokat jelentő ásatást vezetett Cserépfalu-Mésztető őskori sáncvárában. Nagyobb ásatás 1962-1963-ban Salamon Ágnes, majd Patek Erzsébet vezetésével történt Szilvásvárad-Töröksánc nagykiterjedésű késő bronzkori földvárában. Itt kell megemlékeznünk a „Csörsz-árkok M kutatásáról is. Ezek két-három vonalban, többszáz kilométer hosszan haladnak végig az Alföld északi és keleti peremén, Váctól le az Aldunáig. Megyénket Egerlövő, Mezőkövesd, Szentistván, Gelej, Mezőkeresztes, Igrici, Nemesbikk, Bükkábrány és Ároktő környékén érintik. Ezzel a témával könyvünkben nem foglalkozunk, mert bár azok is védelmi célt szolgáltak, mégis jellegükben és rendeltetésükben eltérnek az általunk tárgyalt váraktól. Ezekkel az árkokkal, sáncokkal a múlt század közepe óta szinte minden kutató foglalkozott rövidebb-hosszabb ideig. Az elmúlt 30 évben ismét sor került intenzív kutatásukra. 1958-1960 között Bálás Vilmos nagy részüket régi térképek alapján bejárta, eredményeit közölte.6 Ezt követően Garam Éva, Paty Pál és Soproni Sándor az egész ország területén, így megyénkben is, 1962-1982 között sok terepbejárást, néhol ásatást is végeztek. Részletes feldolgozásukban arra a megállapításra jutottak, hogy ezeket a védelmi vonalakat a szarmaták építették római irányítással 322332 között, az északról, illetve keletről várható támadások ellen.? 1957-ben és 1960-ban került sor számunkra fontos ásatásra Kalicz Nándor vezetésével, a területünkkel szomszédos Tiszalúc-Dankadomb korai és középső bronzkori védett telepén, amely a mi hasonló lelőhelyeinkre is némi fényt derít. Kalicz 1960-ban összefoglalást írt Északkelet-Magyarország őskori erődített telepeiről és elsőként sorolta a várainkat helyesen megállapított kokrszakokba. Kalicznak különösen az 1968-ban megjelent összefoglaló könyve jelentett munkánk számára kitűnő alapot. Nemcsak általában a megye régészete, de közelebbről a várak kutatása szempontjából is jelentős volt Kemenczei Tibor itteni működése. Több őskori földvárunk leleteit ismertette, pontos korukat megállapítva, majd 1965-ben Bükkaranyos-Földvárban végzett ásatást. Északkelet-Magyarország késő bronzkokrának összefoglalását 1970-ben, majd 1984-ben tette közzé, ezekben a földvárakkal is részletesen foglalkozik. Nem kevésbé fontos kiindulást jelentett számunkra K. Végh Katalin több dolgozata, melyekben a megye régészeti lelőhelyein, közöttük több várban, régen előkerült, de még nem közölt leleteket ismertette. Hasonló jó tájékoztatást kapunk a minket közelebbről érdeklő várakról Hellebrandt Magdolna 1979-ben megjelent áttekintéséből is Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészetileg védett, vagy erre javasolt területeiről. Meg kell említenünk több kutatót is, akik megyebeli várak történetét foglalták össze, ezzel nagyban megkönnyítve tevékenységünket: Különösen Csorba Csaba, Dénes György, Détshy Mihály, Györffy György, Joó Tibor és Mizser Lajos munkáit tudtuk haszonnal forgatni. Az újabb ásatások között Parádi Nándor 1967-1968. évi kácsi feltárását említjük, mint amelyik a korai, kis feudális váraink ismeretéhez nagyban hozzájárult. A másik jelentős ásatási sorozat 1972-ben kezdődött Sály-Latorban a középkori telepen, illetve fent a sáncvárban Gádor Judit vezetésével. Ebbe 1983-ban Holl Imre és Parádi Nándor is bekapcsolódott, Mesterházy Károly pedig 1982 óta folytatja az alsó telep feltárását. A középső bronzkor erődített telepei szempontjából jelentős volt S. Koós Judit Edelény-Ludmilla dűlőben végzett feltárása is. Legutóbb a borsodi földvár mindenre kiterjedő kutatása kezdődött meg 1987ben L. Wolf Mária vezetésével, amelybe 1988-tól Nováki Gyula is bekapcsolódott. Borsod vármegye várkutatóinak sorát Dobosy Lászlóval zárjuk. Ő az első, aki a megye egy körülhatárolt területén, Ózd környékén, az irodalom, a történeti adatok, helynevek, helyi hagyományok alapján valamennyi várat, vagy „vár-gyanús" helyet sok éven át, fáradságot nem kímélve felkeresett, vázlatosan fel is mért és megfigyeléseit 1975-ben megjelent könyvében közreadta. Ez a munka adott első ízben fogalmat arról, hogy az Ózd környékén itt-ott említett, de soha le nem írt várak hol fekszenek, mekkorák és egyedileg miből is állnak. Borsod vármegye várkutatásának gazdag múltját tekintettük át. Nem kellett tehát járatlan útra lépnünk, az elődök az elmúlt másfél évszázad alatt, kevés kivételtől eltekintve, valamennyi őskori és közép- illetve újkori várról tudomást szereztek, futólagosan, vagy részletekbe menően is foglalkoztak velük. Sok esetben azonban éppen csak a létezésüket tudták regisztrálni, máskor viszont megállapításaik egy része felett túlhaladt a történeti és régészeti tudomány. Megérett az idő, hogy a kutatók e hosszú sorának eredményeit 6 Bálás V. 1961. 7 Garam É. - Patay P. - Soproni S. 1983.
