Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
V. Sándorfi György: Középkori és újkori erődítmények (összefoglalás)
1322-ben a Szécsiek kaptak meg.762 1365-ben a várat a király szerezte meg, az uradalmat Diósgyőrhöz csatolták, s a vár eltűnik a történelemből. Érdemes párhuzamot vonni Dédeskő és Éleskő sorsa között. A helyszínek ismeretében az a véleményem, hogy a két vár sorsában a terepadottságok döntöttek. Míg Dédeskőn a jó védhetőség mellett, olyan volt a terep, hogy később a várat bővíteni lehetett - így mint majd látni fogjuk, a vár megérte még a török kort is - addig az éleskői vár olyan helyre került, ahol a felépült kisméretű torony bővítésére egyáltalán nem volt lehetőség. Az uradalom akkor kapta a nevét Éleskőtől, amikor a vár körül kialakult; nevét nyilván később is megtartotta, amikor a várat korszerűtlensége miatt már nem lakták, vagy már nem eredeti céljára használták. Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy a vár alapvető funkcióját már korábban (1365 előtt) átvette a szomszédos hegyen felépült Gerennavár, amelynek telepítése olyan volt, hogy az építményt bővíteni lehetett. A kérdés azért érdekes, mert adott egy olyan birtok, amelyen két várat találunk. Maga a birtok a kisebbik - és típusában korábbi - várnak a nevét viseli. Ezen a néven emlegetik mindaddig, amíg a király Diósgyőrhöz nem csatolja. A másik, nagyobb és - típusában - későbbi Gerennavárról pedig szó sem esik a történeti irodalomban, csupán egy hagyomány szól arról, hogy (Nagy) Lajos király idejében vadászkastély volt.763 itt, (XIV. sz.) egy olyan esetnek vagyunk tehát tanúi, amikor az egyik várnak egy idő után már csak fiktív, névadó szerepe van (hiszen a várhoz tartozó birtok a fontos, nem pedig a kis düledező, bővíthetetlen torony), és a tényleges funkciót betöltő építmény (akár vadászkastély, akár részbirtokot igazgató központ) ismeretlen marad, mert az oklevelek nem a várat, hanem a hozzá tartozó birtokot említik. Megjegyzem, Gerennavárat nem sorolom a közvetlenül a tatárjárás után épült várak sorába. Csak azért említettem most, mert úgy vélem, hogy sorsa szorosan összefügg Éleskő váráéval. Az előbb ismertetett várak - Gerennavár kivételével -, tipikusan a tatárjárást követő idők „mentsvárai". Számtalan ilyen várat találunk szerte az országban, elsősorban a hegyvidékeken. Most két olyan Borsod megyei várról kell írnom, amelyek egészen különös helyet foglalnak el nemcsak a megyei, de az általam ismert magyarországi várak sorában is. Miskolc-Leányvárról és Kisgyőr - Halomvárról van szó. 764 Várfelmérési gyakorlatunkban eddig csak egy hasonlóval találkoztunk, a verpeléti Földvárral, amely sajnos már erősen elszántott állapotban van. 7 65 Már nem meglepő, ha azzal kezdem, hogy a két vár okleveles, vagy egyéb írott említését nem ismerjük. Mint azt a várak ismertetésében olvashattuk, korábban őskoriaknak, szláv váraknak, de lovagváraknak is gondolták azokat. Már az első bejáráskor feltűnt, hogy a két vár a védelem szempontjából milyen előnytelenül lett telepítve. A lapos hegyhátak közepén elhelyezett várak szinte minden oldalról könnyen támadhatók voltak. Különösen feltűnő ez Halomvár esetében, ahol a hegynek közvetlenül a vár északnyugati oldala mellett lévő orma sokkal alkalmasabb hely vár telepítésére. A két várat látva, érzékelve rendkívüli hasonlóságukat, azt a következtetést vontam le, hogy az adott esetben egy előre meghatározott méretű és típusú vár 7 66 megépítésére kerestek alkalmas helyeket. A két vár tehát egy előre megszabott terv nyomán épült, amiből következik, hogy építője, egy és ugyanazon a személy. Korai, motte típusú várról van szó, amely Nyugat-Európában a IX -XII. században, Közép-Európában a XI-XIV. századokban élte virágkorát. A vár méretei arra utalnak, hogy nagy létszám befogadására épültek, megépítésükhöz sok ember kellett, tehát építtetőjük nagy létszám felett rendelkezett. Az ásatás és az árokban bennhagyott útátjáró, - amelyről talaj fúrással megállapítottuk, hogy eredeti réteg és nem visszatöltés -, azt bizonyítják, hogy a vár tikban nem volt tartós élet, és nem ostromolták azokat. Kisgyőrt és környékét 1261-ben az egri püspökség falvai között sorolták fel, 767 amelynek püspöke 1243 -1276-ig Schafnaburgi Lampert volt, 7 68 aki neve alapján, a Rajna-vidék közvetlen közeléből, Schafnaburgból (ma Aschaffenburg), a motte típusú várak elterjedésének egyik központjából származott. Véleményem szerint Leányvár és Halomvár építését az ő tevékenységével lehet kapcsolatba hozni. A tatárok népirtó háborúja arra figyelmeztette IV. Bélát és az ország báróit, hogy a „megmaradt nép" védelméről is gondoskodni kell. A tatárjárás utáni első időkben rendelhette el Lambert püspök a két vár motte típusban 762 Györffy Gy. 1966. 746. 763 Heves megye műemlékei 3.1978. 590. 764 A két várról részletesen lásd: Sándorfi Gy. 1980.18 - 28. 765 Dénes J. 1985. 88. ntjf. A motte mesterségesen kialakított - többnyire feltöltött, ritkábban lefaragott - árokkal körülvett domb, amelynek felső szintjén (platóján) fából, vagy kőből épített, védelemre is alkalmas lakóépítmény állt. A fővárdombhoz gyakran elővár is csatlakozott, amely vagy az eredeti terepszinten, vagy attól feltöltéssel kissé megemelt magasságban épült és rendszerint a gazdasági épületeket foglalta magába. Rendkívül elterjedt vártípus volt Nyugat- és Közép-Európában. Több kutató ezeket tekinti a középkori várak első formájának. Bizonyíthatóan a VIII. században jelennek meg Franciaországban (Sándorfi Gy. 1980.11.). 767 Györffy Gy. 1968. 775. 768 R P. N. Schmitt 1768.183.
