Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
V. Sándorfi György: Középkori és újkori erődítmények (összefoglalás)
A korai gazdasági egységeknek mint településeknek jelentékeny volt a szerepük a magyar falurendszer és a magyar feudalizmus kialakulásában. A XI-XII. században a faluszerű, önálló nevet viselő, falunak megfelelő települések kb. 40-50 százaléka a prédium köznevet viselte az oklevelekben, arányuk még a XIII. század első felében is jelentős volt. A prédiumokat birtokló, kialakulóban lévő földesúri osztályban is minden további nélkül kereshetjük az első magyarországi feudális várak építőit, annál is inkább, mivel nem egy XI - XIII. századi prédiumon templom, sőt kolostor állott. Ezek a prédiumbirtokosok, szinte az adományozás, vagy az öröklött nemzetségi birtokrész önálló birtoklásának pillanatától kezdve rendelkeztek azzal a gazdasági erővel, amely képessé tette őket a kis várak megépítésére.692 Ilyeneket a mellékelt Borsod megyei várak alaprajzai között is találhatunk. Ezek a XI-XIII. századi primitív aUodiumok - amelyekben a földesúr saját eszközeivel és szolgáival folytatott mezőgazdasági termelőmunkát - a XIII-XIV. században lassan eltűnnek, és helyettük megjelennek a jobbágyok feudális szolgáltatásain alapuló feudális nagybirtokok.693 A prédiumbirtokosok által épített kis várak sorsát megpecsételte egyrészt a tatárjárás, de ahol nem járt a tatár, ott is eltűntek, mivel gazdasági alapjuk szűnt meg a társadalmi változások következtében. Helyüket és szerepüket átvették a királyi- és nagybirtokok központi várai, mint azt megyénkben Éleskő és Diósgyőr várának sorsa példázza. Az előbb felvázolt folyamatot azért kellett részletesebben kifejtenem, mert csak annak tükrében érthető meg a korai feudális magánvárak szerepe, és az, hogy a terepen található számtalan korai vármaradvány miért nem szerepel az oklevelekben. Egy, a Nógrád megye váraival foglalkozó kéziratban,694 illetve egy egyetemi szakdolgozatban695 találkozunk első ízben a probléma felvetésével. Szabolcs és Szatmár megyék középkori földvárainak és kolostorainak vizsgálata^ volt a következő lépés, amely felhívta figyelmemet e várak korai voltára, és arra, hogy e várakkal átfogóan kell foglalkozni. így történt, hogy a Börzsöny hegység várainak ürügyén,697 majd egy rövid cikkben698 megformálódott az ún. korai feudális vár fogalma. A Gödöllői dombvidéken699 és a Mátrában700 folytatott későbbi kutatások, amelyek egy-egy terület egész váranyagának az értékelését tartalmazzák, teljes mértékben alátámasztották a korábbi eredményeket. S bár a középkori kerámiák értékelési nehézségei miatt sokszor még ott is gond van a datálással, 701 ahol feltárás történt, meg vagyok győződve arról, hogy a „történelem nélküli" - az egyéb típusjegyeket is magukon hordozó várak között kell keresni ennek a korszaknak a várait. Az elmúlt 20 év kutatási és felmérési tapasztalatainak alapján az alábbi típusjegyeket véltük felfedezni ezeknél a váraknál: E várakra jellemző a szerény méret, az árokkal, vagy sánccal és árokkal körülvett, alig 100-200 négyzetméteres plató, amelynek közepén paticsfalú építmény, fa-, vagy kőépítmény, torony állt. A telepítésnél a védelem szempontját megelőzte az, hogy közel legyen a váraljai településhez; tehát nem eldugott, magas, jól védhető helyre építették, hanem rendszerint az alatta fekvő település, vagy út fölé kiugró hegynyelvre még akkor is, ha a közvetlen közelben lett volna sokkal jobban védhető, megközeh'thetetlenebb hegycsúcs. így a vár együtt jelenik meg lakott környezetével, - annak szélén található. A várak telepítése olyan, hogy nagyobb ostromnak ellen nem állhattak, méretük pedig csupán egy család és annak közvetlen kísérete számára biztosította a viszonylag szűkös elhelyezkedést. Építői nem számoltak egy jól szervezett, nagyobb létszámú sereg ostromával. E várakból percek alatt el lehetett érni az alatta lévő helységet, vagy azt az utat, amelyen a várhoz tartozó helység szintén csak néhány perc volt. Ritkább esetekben a vár központi dombjának tövében olyan szintén védett terület található, amely arra enged következtetni, hogy a vár közvetlen közelében is volt valamiféle létesítmény (gazdasági épület, szolgák lakóhelye stb.). A borsodi nemzetségek XI -XII. századi tagoltságáról a monostorok révén tudunk valamelyes képet kapni. A monostorok alapításáról és általában a meglétéről, a birtokadományozó oklevelekből tájékozódhatunk, míg ezekről a kis váracskákról, amelyek nem jelenthettek számottevő értéket, nem maradt fenn semmiféle írásos adat. Borsod vármegye területén a tatárjárást megelőzően már öt monostor állt. XII. századi lehet a királyé Boldván, XIII. századi pedig az 1234 után létesített bélháromkúti cisztercita apátság, amelyet Cletus egri 692 Nováki Gy.-Sándorfi Gy.-Miklós Zs. 1979. 93. 693 Miklós Zs. 1982. 78. 694 Gajzágó A. - Patay P. 1961. 695 Gádor J. 1967. 696 Németh P. 1966-1967,127-134. 697 Nováki Gy.-Sándorfi Gy.-Miklós Zs. 1979. 698 Sándorfi Gy. 1979. 699 Miklós Zs. 1982. 700 Dénes J. 1985. 701 Lásd a 665. jegyzetet.
