Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
IV. Nováki Gyula: Őskori erődítmények (összefoglalás)
A késő bronzkori erődített telepeink hatalmas belső területét közelebbről még nem ismerjük. Valamennyinél tapasztalhatjuk, hogy a felszínen, annak ellenére, hogy többnyire erdő borítja valamennyit, mindenfelé sok cseréptöredék gyűjthető, ami egykori sűrű lakottságra vall. A lakó- és gazdasági épületekre még nincsenek adataink. Miskolc-Bükkszentlászló-Nagysáncon két késő bronzkori és egy késő kelta kori ház maradványait találták egymás felett, de ezekről közelebbit még nem közöltek. 649 A többi földvárunkban telepjelenségek eddig nem kerültek elő. A közeli Felsőtárkány-Várhegyen végzett ásatásokból viszont három késő bronzkori gerendaház maradványainak a felmérését és rekonstrukcióját közölték, 650 hasonlókat várhatnánk a mi földváraink ásatása során is. A településnek azonban néha a felszínen is vannak nyomai, éspedig a teraszok. Ezeknek legszebb példái Dédestapolcsány- Verebce-tetőn láthatók, sűrűn egymás alatt húzódnak, többszáz méter hosszúságban. Hasonlók vannak Szilvásvárad-Töröksáncon is. Miskolc -Bükkszentlászó-Nagysácon is láthatók, de itt ásatással kellene eldönteni, egyáltalán őskoriak-e, vagy pedig az újkori, de ma már felhagyott szántóföldek szélén kialakult teraszokról van-e szó. A teraszok a hasonló korú, területünktől távolabb fekvő erődített telepeken is gyakoriak, a meredek hegyoldalakon így alakítottak ki helyet a lakó- és gazdasági épületek számára. Ilyeneket találunk pl. a Börzsöny hegységben Nagybörzsöny felett a Rustok- és a Magyar-hegyen, Diósjenő - Pogányváron,651 A Bakonyban Bakonyszentkirály-Zöröghegyen,652 A Kőszegi-hegységben pedig Velem - Szent Vid-hegyen,653 de ezek sorát a kora vaskorból is folytathatnánk. Minduntalan felmerülő kérdés, hogyan látták el magukat vízzel ezek a nagy kiterjedésű, magas fekvésű, sűrűn lakott telepek? Egyedül Szilvásvárad-Töröksánc belső területén tudunk forrásról, a többinél azonban ilyent nem találunk. Talán némi magyarázatot ad az a körülmény, hogy a késő bronzkorban, az i. e. II. évezred második felében és az 1000 körüli évszázadokban a mainál csapadékosabb éghajlat volt. Erre éppen a közeli Kelemér melletti Mohos-tavaknál végzett fúrásokkal kapcsolatos pollenvizsgálatok mutattak rá, kimutatván, hogy ebben az időben a bükkfa jelentősen előretört, ami nedves, hűvös klimát jelent. 654 Ennek alapján feltételezhető, hogy olyan források is működhettek a telepeken, vagy közvetlen közelükben, amelyek a későbbi szárazabb éghajlat mellett nyomtalanul eltűntek. A már emh'tett Boldogkőváralja-Tóhegyen és Tolcsva- Várhegyen egy-egy kiszáradt tó is egykori bővebb csapadékra vall és ehhez hasonló vízgyűjtőket az ország területéről még több késő bronzkori földvárból is említhetnénk. Messze vezetne, ha most ezeknek a nagy telepeknek a gazdálkodását is tárgyalnánk, annál is inkább, mert erre vonatkozó adataink alig vannak Borsod vármegyéből. Ezért csak néhány gondolatot vetek fel ezekkel kapcsolatban. A korai és középső bronzkori telepek kis kitérj edésűek, gazdálkodásukat a földművelés és állattartás közel azonos aránya határozta meg. Valamennyi, legalábbis az élelmezés terén, önellátó volt. Ugyanezt nem mondhatjuk el a késő bronzkor hatalmas erődített telepeiről. A nagy létszámú lakosság magas fekvésű, földművelésre teljesen alkalmatlan környezetben élt. De a környékük nem volt alkalmas állattartásra sem, a vadászat pedig ilyen létszámú embercsoport ellátására szóba sem kerülhetett. Csakis a földművelés az, amely nagyobb közösségek élelmezésére képes. Ez pedig, akárcsak ma is, a hegyek lábánál kezdődő sík vidékeken űzhető megfelelő mértékben, kiegészítve az ugyanott jó legelőt találó háziállatok tartásával. A nagy földvárakkal egyidőben és azok lakóival egy népcsoportot alkotva tehát szükségszerűen fel kell tételeznünk a síkságokon, folyóvölgyekben kisebb közösségeket, amelyek a mai értelemben vett paraszti gazdálkodást folytatták. A nagy földvárak ellátását csak ezek révén képzelhetjük el. Ahol már kiterjedt régészeti kutatások folytak (Veszprém, Komárom, Pest megye), ott meg is találták ezeknek az alsó telepeknek és temetőiknek a maradványait. Borsod megyében eddig csak Sajószentpéteren, a Bódva folyó melletti egyik kiemelkedésen tárták fel a Kyjatice-kultúra egyik telepének kis részét, ahol gödörlakások és hulladékgödrök kerültek elő. 655 Az elkövetkezendő régészeti kutatások feladata lesz a hasonló korú, alacsonyan fekvő, nyflt telepek felderítése. A késő bronzkorból területünkről, a kutatás hiányossága miatt, eddig még nem kerültek elő termesztett növények maradványai. Ezek fennmaradása azonban csak szerencsés körülmények között lehetséges. Kissé távolabbról, az aggteleki barlangból ismerünk ebből a korszakból búzát, árpát, kölest, borsót és lencsét. Ugyanezeket (a borsó kivételével) Poroszló-Aponhátról, a gávai kultúra telepéről is ismerjük. 656 Távolabbi 649 Párducz M. 1970/a. 650 Párducz M. 1970/b. 651 Nováki Gy. - Sándorfi Gy. - Miklós Zs. 1979. 25 - 27., 59 - 68. 652 Nováki Gy. 1979. 90. 653 Bandi G. - Fekete M. 1973 - 74. 14. 654 Zólyomi B. 1952.; Kovács T. 1977. 21. 655 Kemenczei T. 1984.40. 656 P. Hartyányi, B.-Nováki, Gy. 1975. 20-23., 29.
