Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
II. Középkori és újkori erődítmények leírása
SZENDRŐ - FELSŐ VÁR. A felső várról fentebb már többször szó esett. Építésének közelebbi időpontját nem ismerjük, 1566 óta tudunk építkezésekről, amik elvégzéséhez több megyét is kirendeltek. 1568-tól a század végéig olasz hadiépítészek, illetve építőmesterek vezették a munkákat. Ezek az adatok csakis a felső várra vonatkozhatnak. Erre mutat a bécsi haditanács már emh'tett, 1577. évi utasítása, mely szerint a régi (alsó!) várat le kell bontani, illetve az újjal összekötő bástyákat meg kell építeni.469 Az egykorú ábrázolásokon jól látszik a felső vár három ó-olasz és két új-olasz (füles) rendszerű bástyája, a XVI., illetve XVII. század építkezéseit jelezve. A felső vár története a XVII. században igen változatos. 1604-1606 között hol a császáriaké, hol pedig Bocskay seregéé. 1619-1623 között ismét a császári sereg és Bethlen Gábor csapatai váltják egymást többször is a vár falai között. 1644-1645-ben I. Rákóczi György foglalja el a várat rövid időre, de a császáriak hamarosan visszafoglalják. Mindez sok ostrommal járt, amit a vár erősen megsinylett. 1646-1647 között Wesselényi Ferenc kapitánysága alatt jelentős helyreállítási munkák folytak. A török többször is pusztított a környéken, de a vár elfoglalásával nem próbálkozott. A kurucok ellen is tartani tudták a császáriak a felső várat, így azok csak az alatta elterülő várost és az alsó várat érték el. A felső vár kapitánya 1683-1700 között az olasz származású, de magyar érzelmű Gvadányi Sándor volt. Utódja, Malvezzi Alfonz 1703-ban a Rákóczi-felkelés kitörésekor igyekezett a várat jó állapotba hozni, de 1704-ben fel kellett adnia a kurucok előtt. Ekkor Szepessy István lett a kapitány, aki utoljára viselte e tisztséget a várban. A vár lerombolását a bécsi haditanács 1702-ben már elhatározta, de ezt a Rákóczi-felkelés megakadályozta. 1707-ben azonban maga a fejedelem rendelte el a vár megsemmisítését, ami ebben az évben meg is történt. A vár azóta romhalmaz, álló fala mára egy sem maradt, alapfalait csak nagy munkával járó ásatás hozhatná napvilágra. A romokat a humusz és a sűrű, bozótos növényzet teljesen befedte. A vár körvonalai azonban, ha nehezen is, de kivehetők. Alaprajzát többek között egy 1670-ben készült metszet őrizte meg. Szabálytalan alaprajzú, ötszögű, bástyás vár volt, három ó-olasz és két új-olasz (füles) rendszerű bástyával a sarkain. A bástyák és a kötőgátak is kőből készültek. A vár központjában nyolcszögű, vastagfalú torony állt, melyet egy tizenhatszögű, szintén vastag falgyűrű, mint egy belső várat övezett. Az említett egykorú alaprajzon sem lépték, sem tájolás nincs. Mellékelt rajzunkat (58. kép) úgy készítettük, hogy a helyszínen felmértük a sarokbástyák csúcsait és ahol a sűrű növényzet engedte, a kötőgátak azonosítható pontjait. Ezután az egykori alaprajzot lefényképeztük, majd a negatívot nagyítóba helyezve addig a mértékig nagyítottuk és forgattuk, amíg a régi metszet rajzának jellemző pontjai ráillettek a helyszíni felmérésünk pontjaira. így kaptuk meg nagyságrendileg a felső vár XVI. századi, tájolt és léptékkel felmért alaprajzát. A vár magas dombon állt, körös-körül meredek oldalakkal. A bástyák csúcsai között mért legnagyobb átmérője kb. 165, a középső falgyűrű átmérője 45 m, amelynek közepén kb. 10 m átmérőjű torony állt. A vár teljes területe 0,81, ezen belül a sokszögű belső váré 0,12 ha. Rajzunk helyességét, illetve a vár tényleges alaprajzi elrendezését az utókornak kell majd ásatással ellenőrizni. SZENDRŐ-NÉMET VÁR. Erről tudunk a legkevesebbet. Az 1608. évi leírás említi, hogy „német várinak is nevezik, de igen alkalmatlan helyen épült és szükségesnek tartották, hogy palánkkal kössék össze a „huszárvárossal". Szendrő területét a Bódva vize, több ágra szakadva, különböző részekre szabdalta. A helység nyugati szélén egy ily módon szigetszerűen elkülönülő részen volt a „német város", itt volt Szendrő harmadik vára. Az 1639. évi látképek (56. kép) ezen a helyen a város szélén gyenge várfallal, részben palánkkal körülvett városrészt mutatnak. 1660-ban Wesselényi Ferenc a ferencesek templomát és kolostorát alapította ezen a területen. Erről a harmadik várról több egykorú említést nem ismerünk. SZENDRŐLÁD-VÁR. Okleveles adatot nem ismerünk a várról: «... hajdan a török hódítás ideje alatt a még most is Várhegynek nevezett hegy tetején egy vár állott..." olvashatjuk Pesty F. gyűjtésében.470 1960ban Németi Jenő „remete" költözött a hegyre a vár mellé. Röviddel ezután 60 m hosszan feltárta a vár északnyugati falát. Ennek hírére 1961 őszén Megay G. ment ki a helyszínre. Vázlatosan felmérte a falmaradványokat, melyek megmaradt magasságát 1,5 - 3, vastagságát pedig 3 méterre becsülte. A romfal egyik végén említ egy boltívet is, amely akkor még nem volt kibontva, továbbá állatcsontokat és cserepeket a XIII - XIV. századból. A leleteket bevitte a miskolci múzeumba.47l További ásatásról nem tudunk. Nem sokkal később Joó T. járta be a várat, rövid leírását adta, képet is közölt a romokról, majd a vár történetével kapcsolatos elMarosi E. 1974. 60. Pesty F. 1988. 316. Megay G. 1961.; Kemenczei T.-K. Végh K. 1962-1963. 236. Csupán kuriózumként említjük, hogy a vár 1979. novemberi bejárásakor még találkoztunk és beszélgettünk a várat „feltáró" Németi Jenővel, a szendrőládi „remetével". (S. Gy.)
