Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
jellegét, mellette a nagy nyílt teleppel. 132 A bronzleletek közül Kemenczei T. egy fejszét, 133 és két lándzsát a hatvani kultúra hagyatékaként közöl, 134 de e két utóbbit, hosszan élő formák lévén, Bona I. a füzesabonyi kultúra leletei között említi. 135 A leletek másik csoportját a X-XI. századiak jelentik. Azok a sírok, amelyeket Foltiny a halomtól „párszáz lépésnyire", a vasútvonal építésekor figyelt meg, területileg nem hozhatók összefüggésbe a földvárral, ezért ezeket most figyelmen kívül hagyjuk. Egy másik temető azonban a földvár területére esik. A halom északi oldalán egy „melléképületben" került elő a már említett gyermeksír két karpereccel, ugyanitt Foltiny is talált egy további sírt. Pontoss helyüket nem ismerjük, a leírás szerint a halomhoz egészen közel kerültek elő, de nem magán a halmon. A többi sír a leírás szerint a halomtól 30-40 méterre, északi és keleti irányban kezdődik. Ezekről csak annyit tudunk, hogy „kevés mellékletük" volt, mert amiket Foltiny megemlít, azok az ittem" őskori telep hulladékai. Később a 358. sz. ház udvaráról származó újabb sírokról értesülünk, a mellékletekből hét darab S végű karika és két darab, szögletes huzalból készült gyűrű került a miskolci múzeumba. Itt kell megemlíteni egy levél alakú kis vas nyílhegyet is, amely ugyancsak a Földvárról került ugyanoda. 136 Fentebb említettük már, hogy 1955-ben is került elő egy mellékletek nélküli csontváz, amely az akkor feljegyzett korábbiakkal együtt ugyancsak a vár területén feküdt. A temető szélét Foltiny ugyan a halomtól 3040 méterre teszi, de itt figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a mai község házai és melléképületei vannak ilyen távolságra a halomtól és a leletek ezekkel kapcsolatos földmunkák során kerültek elő. A halom és a házak között utca, illetve szabad, beépítetlen terület van, ahol földmunka eddig nem folyt és így lehetséges, hogy a temető egészen a halomig húzódik. Legutóbb Sándorfi Gy. vizsgálta a szihalmi Földvárat. Röviden összefoglalta az eddigi kutatásokat, új felmérését közölte, majd Borsod megye több más, hasonló jellegű várainak tárgyalása során ezt is a középkori „motte" - típusú várak közé sorolta. Korát a XI -XIII. század közé valószínűsítette, megjegyezvén, hogy a közelebbi kormeghatározás a jövő kutatásainak a feladata lesz. 137 Összefoglalva az eddigi eredményeket, a következőket tudjuk a Földvárról: A bronzkor első felében és közepén a hatvani és füzesabonyi kultúra telepedett meg e félszigeten. Ennek a végén ma is kb. 4 m magasan emelkedik egy domb, amely feltételezhetően a különböző periódusok maradványainak egymásra rakodásából keletkezett. Maga a telep azonban ennél sokkal messzebbre is kiterjedt. E két bronzkori kultúra megszűntével a terület lakatlanná vált. A következő korszak már a X-XI. századba vezet minket, de e korból nem telepről, hanem temetőről tudunk, amely a domb egész környékére kiterjedt. Magának a várnak a kiképzésére, amelynek a maradványát ma a kis domb és körülötte az árok gyenge nyoma alkotja, csak feltételezéseink lehetnek. Alakja ovális, átmérője kb. 110, illetve 85 m, területe kb. 0,83 ha. Valószínű, hogy a hatvani kultúra alakította ki elsőként, majd a füzesabonyi kultúra is felhasználta, mert ez a települési forma mindkettőre jellemző volt. A X - XI. században itt temető volt, tehát teleppel és várral aligha számolhatunk e korai időben. A domb alakja azonban felveti annak a lehetőségét, hogy később, az ezen a vidéken is több helyen található „motte" - típusú várként használták ismét. A Foltiny által említett rétegződések egyik magyarázata az, amire ő is rámutatott, ti. hogy a hosszú életű őskori telep rétegeiből rakódott össze. Ha azonban a domb mai alakját nézzük, óhatatlanul felvetődik annak a lehetősége, hogy az Árpád-korban a bronzkori telep maradványaiból emelték a halmot és ekkor kerültek egymásra e rétegek, a sok bronzkori leletanyaggal együtt. Az őskori ún. teli-településekre ugyanis általában a vízszintes rétegződés a jellemző, Foltiny viszont „több egymás fölött kanyargó" rétegeket említ, ami talán utóbbi feltevést erősíti. Mindezekre a kérdésekre csak hitelesítő régészeti ásatással lehetne feleletet kapni. SZILVÁSVÁRAD-TÖRÖKSÁNC (KELEMENSZÉKE). „Kelemenszéke" nevével egy XVIII. század végi térképen találkozunk először.138 A „Töröksánc" elnevezésre nem találtunk régi adatot, de a régészeti szakirodalomba így vezették be. 1962-ben erdőfelújítás körülkerítése során régészeti leletek kerültek elő. Salamon Á. nyitott kisebb kutatóárkot, amelyben lakógödört, tűzhelyet és sok cserepet talált. Megállapította, hogy késő bronzkori település volt a hegyen, sánccal körülvéve (18. kép).l 39 1963-ban Patek E. végzett kéthetes ásatást. A belső területen a teraszokon kutatóárkot ásatott hét helyen. Háznak határozott nyoma nem 1JZ Bona 1.1975.146, 147, 151, 154-156. 133 Kemenczei T. 1966/b. 7. 134 Kemenczei T. 1968.19. 135 Bona 1.1975.170. 136 Fehér G. - Éry K. - Kralovánszky A. 1962. 75.; K Végh K 1970. 79. 137 Sándorfi Gy. 1980. 31-33. 138 BLT. 100-4. 139 Salamon Á. 1963.
