Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
veszi körbe, amely azonban a délnyugati oldalon teljesen eltűnik. Az árok szélessége 18 - 25 m között váltakozik, mai alakjában inkább terasznak mondható. Az árkon belül a vár területének hossza 122, szélessége 73 m, területe 0,7 ha. A vár és egész környéke legelő, idős tölgyfákkal. A magas fűben régészeti leletet nem találtunk. Jellege alapján őskori, de közelebbi korát csak ásatás segítségével lehetne meghatározni. MEZŐCSÁT-LAPOSHALOM. A domb nevét egy 1771. évi térképen találjuk első ízben.65 1847-ben Lukács I. az igrici határban említ egy „földhányást", 66 valószínűleg a Laposhalmot, mert az éppen Mezőcsát és Igrici között, a két község határvonalán van. 1864-ben a Laposhalmot mint „perjés égett föld, hajdan faluhelyzet említik.67 Kandra K. 1876-ban egyéb leletek között sorol fel „két töredék csiszolt kő-eszköz"-t, amelyek a Laposhalomról származnak és Nyilas Alajos birtokában vannak.68 Hosszú idő elteltével Kalicz N. járt a helyszínen és rövid leírását adta. Megállapította, hogy árokkal körülvett vár volt és a felszínen található cserepek alapján a hatvani kultúrába tartozik.69 A védettségre javasolt területek között szerepel. 70 A Laposhalom Mezőcsáttól északnyugatra 5 km, Igricitől délkeletre 2 km távolságra van, egy patak (térképeken hol Rigó-, hol Énekes-érnek nevezik) jobb partján, annak egyik kanyarulata mellett. Az egész környék mocsaras, vizenyős terület, ebből emelkedik ki átlag 3-4 méterrel egy széles, lapos dombhát, amelynek északi szélén mesterséges, félköríves árokkal elválasztott dombot, a Laposhalmot találjuk (13. kép). Északi és északnyugati oldalán nincs árok, itt a halom oldala ereszkedik le a patakig. Az egész terület szántóföld. A halom és az árok erősen lepusztult, illetve feltöltődött, de jellegét mindmáig megőrizte. Az árok mai felső szélessége 45-50 m körüli, mélysége 1-1,5 m. A középen elhelyezkedő domb teteje kissé domború, oldala enyhén lejt. Felső részének eredeti szélét leszántották, pontos vonalát nem lehet megállapítani, átmérője 25-30 m, területe 0,03 ha körüli. Mivel az árok alja, erős feltöltődöttsége ellenére, alig 2 méterrel van magasabban, mint a környező mocsaras terület, valószínű, hogy eredeti mélységében vizzel vette körül a középső kis halmot. A felszínen őskori cserepek találhatók, amelyek Kalicz N. megállapítása szerint a hatvani kultúrába sorolják a várat. MISKOLC-BÜKKSZENTLÁSZLÓ (ÓHUTA) - NAGYSÁNC. A Nagysánc területén 1849-ben nagy, késő kelta kori, 376 darabból álló ezüst pénzlelet került elő, i. e. 110-50 közötti időből. A lelőkörülményekről nincsenek adataink. A leleteket Bécsbe vitték, ahol több gyűjteménybe szóródott szét. A közel 100 évvel későbbi feldolgozás már csak 15 darabbal tudott foglalkoznijl Mint földvárat Ipolyi A. említi először: „Althütten... nevű helyen terjedelmes földalkotmányok láthatók, melyek területén bronzgyűrűk, karperecek, keltek és hamwedrek találtatnak, ezek között római érmek is, nevezetesen Diocletianus pénze s mintegy 500 db más ezüst pénz, kelta éremnek tartva, találtatott." Ezeket a „Cseh Múzeumnak" küldték a helybeliek.72 1864-ben „Sáncz-tető" néven említik a hegyet.73 Szendrei J. 1883-ban mint földvárat említi, ahonnan az előző évben őskori cserepek, őrlőkő töredékek és egy bronz fibula került a Nemzeti Múzeumba. 74 Földvárként szerepel Leszih A.-nál is 1904-ben 7 5 és 1908-ban, megjegyezvén, hogy „évek óta mindig kerül elő egy-egy darab kotinus kelta pénz", amelyeket burgonyaásás közben találnak az óhutaiak és a miskolci ékszerészeknek hozzák be. 76 Ugyaninnen pár évvel később újabb hét kelta ezüst pénzt szereztek meg. 77 1923-ban egy két darabból álló, a Hallstatt B periódusba tartozó bronz kincslelet került innen a miskolci múzeumba (fibula, lemezkorong, nyakperec, tokosbalta) lelőkörülményeit nem ismerjük. Egy másik, hasonló korú, 12 darabból álló bronz kincsleletet (fibula, nyakperec, kartekercs, karperec) is őriz 65 BLT. 139-1. 66 Lukács 1.1847. 67 Pesty F. 1988.197. Kandra K. 1876. 50. Kalicz N. 1968.117., 134. Hellebrandt M. 1978-1979. 19. 71 Göhl Ö. 1904. 4 - 8.; Leszih A. 1908. 98., 100.; Pink K 1939. 86., 87., 142. A találás éve Pinknél 1846, de Leszih és Göhl 1849-ben jelölik. 72 Ipolyi A. 1863.179. 73 Pesty F. 1988. 249. 74 Szendrei J. 1883.134. 75 Leszih A. 1904. 15. 76 Leszih A. 1908. 98., 100. 77 Múzeumi és Könyvtári Értesítő 6(1912) 167.; Leszih A. 1914. 27.
