Hőgye István: Zempléni históriák II. 1849-1950. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 2. (Budapest - Miskolc, 1989)

val látta el. Amidőn Méltóságodat hálánk, szeretetünk és ragaszkodásunkról is­mételten is biztosítjuk s nagylelkű ajándékáért köszönetünket nyil­vánítjuk, egyben kérjük a Mindenhatót, hogy árassza el boldogság­gal s adjon Méltóságodnak erőt és egészséget ahhoz, hogy még hosszú időn át élvezhesse vármegyéje szeretetét és ragaszkodását. (Zemplén megye Levéltára, Alispáni ir. 2288/1928. és Törvényható­sági Biz. jkv. 5/1928.) MAGYARÁZAT: Dókus Gyula (1849-1928.) vármegyei hivatalnok, főszolgabíró, fő­jegyző, alispán régiséggyűjteményét halála előtt a vármegyének a­jándékozta. A gyűjtemény főleg zempléni ásatásokból előkerült ősi és honfoglaláskari leletekből állt. Legértékesebb része a bodrogke­resztúri Dereszla dombi kincsanyag, melyet a régészeti irodalomban is számon tartanak. E gyűjteménnyel vetette meg a zempléni múzeum alapjait, mely múzeum a levéltár mellett működött. Sajnos ezt a gyűjteményt a Felvidék visszacsatolása után Borsiba, a Rákóczi kas­télyba vitték át és a háború után Csehszlovákiában maradt, illetve széthullott. KÉRDÉSEK: Hogyan alakultak ki hazánk múzeumai? Milyen híresebb ma­gángyűjteményeket ismersz? A volt Zemplén megye területén milyen múzeumokat ismersz? Mi a különbség könyvtár, levéltár, múzeum között? Dókus Gyula lakóháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom