Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

kegyelmed neve volt az Wezér levelében, hanem Homonnay Uramé, az fél kezét elvágatta, s annak utána fejét vetette. Az mi peniglen mind ezeknél legnagyobb, és az egész Erdély Országnak ártalmasb, s az mellett az mi szegény hazánknak is, ki mind ezideig is Erdély miatt romla ennyire és pusztula, veszedelmes, amely hadat Török Császár az Kazárra akarta bocsátani, és az több itteni hadakat is mind Törököt, Tatárt, kiknek be kellett volna mennie, az vezér megtartóztatta, s teljességesen csak Erdélyre fordítani akarja, oly szándékban lévőn, hogyha szintén Homonnay Uram nem menne is be, általán fogva bevinné az vajdaságra, s az országot teljesen megrontani s kegyelmedet tűzzel vassal elemészteni akarja. Mely példa és indulat az kegyelmeden és az egész Országon való bosszú állásoknak az mi vékony értelmünk szerint vajon nem bizonyos okát, és mi következhessek belőle, kegyelmed mint eszes, okos Úr, bölcs ítéletivel ítélje meg maga' is. Meggondolván azért mindezeket kegyelmed az bizonyos okokat, és hogy immár kegyelmed törődött idős és beteges ember, s hogyha ilyenkor kegyelmednek holta történnék, kegyelmed felesége gyermeki mint maradnának és mire jutnának, csak az Isten tudja, nem lenne é valami veszedelmek gyalázatjok és romlások, akár ki is gondolhatja. Kérjük annak okáért kegyelmedet az Istenért is, mint atyja szerelmes gyermekével úgy igazgattatván fő eszes, okos emberek által, végezzen minden jót, és egymással szépen megalkuván ő Felségének mindeneket hírre adván jöjjön ki Erdélyből kegyelmed, s az Országnak ő Kegyelmét ajánlván vigye be az vajdaságra, mely kegyelmednek sem gyalázatjára sem peniglen kisebbségére nem esik, azt jól látjuk. De minthogy az Töröknek őkegyelméhez való deklarált jó akaratját nyilván eszünkbe vettük, és az Botot, Zászlót immár el is hozták ő kegyelmének, s Egerben vannak véle, csakhogy addig míg kegyelmed végez ő kegyelmével, el nem fogadja, kérjük mégis kegyelmedet, holott jól tudja azt kegyelmed, soha kegyelmednek nem akartuk gonoszát, hanem mindenkoron javára voltunk, és igyekeztünk mind magának s mind az egész Országnak csendes megmaradását és ja-