Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

15. BASTA GYÖRGY NÉMET HADAINAK PUSZTÍTÁSA A HEGYALJÁN 1604-1605BEN Z0MB0RI HASZNOS PÉTER TARCALI JEGYZŐ LEÍRÁSÁBAN 1604. esztendőbeli Szent Mihály havában az Tisztántúl Diószegnél Petz János az Romay Rodolphus Császár hadának egyik részének főhadnagya 5000 lovas gyalogjával megveretett. Ez dolog miatt az Némettel való egyezségünk felbomla, az időtől fogva mind ez ideig mennyi változást, pusztulást szenyvedett országunk máig el nem felejtettük, és soha el nem felejthetjük. ... Minthogy pedig ez mi Városunknak is az több körül való helyekkel egyetemben az változásban része volt, nagy romlásban és kárvallásban forgott, mert mikor Basta György, kit az Rodolphus Római Császár derék erővel felső Magyarországban az Petz János hadának levágatása és az Magyaroknak Rodolphus Császártól való elszakadások következtében hadával alsó Magyar Országnak meghajtására indula, holott kétszer ízben az Magyarokkal megvíván bizonytalan győzelmet vett. Annak utána Cassât megszállván harmadnapig hiába lövette. Onnét Eperjeshez menvén az városban hadával bebocsáttatik. Eperjesről télben 1 februárii 1605. hirtelen hadával Tokaj segítségére alá jöve, ez darab földet árvíz módjára elborította. Ez véletlen jövése Basta Györgynek Városunkbeli számos embereket megemészte, ez mellett marhánkat, jószágunkat itthon tapasztalván elvette, magunkat házunk népével egyetemben bújdosásba kergette, mely bújdosásban Tokajban lévő német ellenség miatt esztendőnél többig sanyargattattunk, házunktól távol lévén. Ez bújdosásban több kárvallásaink között elvesztettük volt ez mi városunk könyvét is, melyben eleitől fogván való és az mi eleinktől mi reánk kézről-kézre maradott megrögzött élő törvényünk és rendtartásaink voltának megírattatván. De minek utána az Úr Isten rajtunk könyörülvén, minket hazánk ba és házunkba szólított, nagy szorgalmatossággal abban munkálkodtunk, hogy az törvényeinket feltaláljuk, és azokat újonnan épen és igazán megíratjuk. Feltalálván ezért azokat, mind az mi magunk hasznáért, mind pedig az utánunk való maradékinknak javáért ezeket