Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

jobb, ha éjjel, kit nagyobb távolságra egy strázsa követ, minden más kíséret eltiltasson, valamint a harangozás is. 5- ször: A sírásó megérkezvén a temetőbe a holt testtel, arról a ruhát lehúzza oly móddal, hogy sem a halotthoz, se annak ruhájához ne nyúljon, melynek a szekerén kell megesni, és ezután a meztelen testet a sírba leereszti s taszítja. 6- szor: A sírásó a halottnak ágybéliét, ruháit a sír mellett megégeti a legutolsó darabig, s ezeknek hamvát a sírba a holt test re vigyázva leereszti, s azzal a sírt behányja, s magos halomra emeli . 7- szer: Ez meglévén, a temetőnek ajtaja becsukattatván, s strázsa a sírásót veszteglésbe vezeti, szüntelen szemmel tartja, mely veszteglésnek helye a helység szélső házába, vagy a helységen kívül a temető szomszédjában leghelyesebben választatik. Az ilyen sírásó más ruhát vészen, s az előbbenit levetvén, feleresztett chlór mészbe mártja, hasonló feleresztett chlór mésszel egész testét megöblíti, előbb, úgy ezzel a szekeret, szerszámokat és lovakat megtisztítván. 8- szor: A sírásó ezen veszteglésből csak temetés végett eresz tethetik ki, ezért minden élelembeliekkel rostély útján érintkezhetik, s mindazok kik véle érintkeznek, veszteglés alatt legyenek. 9- szer: Az utolsó Ázsiai Cholerában meghalálozottnak eltemettetése után a sírásók 24 napi veszteglésbe tétessenek, a tudvalévő módon a ruhájukkal, bútorukkal együtt megtisztíttatván, a sze kér pedig és a pózna égettessen meg, a vasak égettessenek ki. 10- szer: A temető őrökkel őriztessen, az Epekórság elmúltával pedig rajta állandó örök emlékoszlop állíttasson fel, hogy a késő maradék is idővel ezen helynek áskálásától, és azon való épületek tételétől elrettentessen. A rendszabás s ahhoz leendő alkalmaztatás a lehetőségig való megtartás végett az e tárgyban kiadott Felügyelő, Vitézlő Kossuth Lajos Tábla Bírónak hiteles párban kiadatni rendeltetik. / Zemplén megye Levéltára, Sátoraljaújhely iratai, I.fej. 132.sz./