Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

szülő asszony kettős gyermekkel volna terhes, és két lába, vagy két keze látszana ki az méhéből, úgy hogy nem lebetne tudni, ha ezen tagocskák egy gyermeké vagy kettőé volnának, akkor mind a két tagot egymás után, de különböző feltételek alatt kellene megkeresztelni, az első ugyanígy: ha alkalmatos vagy, én tégedet keresztellek stb. A másikat pedig: ha alkalmatos vagy, és nem vagy megkeresztelve, én tégedet keresztellek stb. Hogy tehát a Bábák valaha az Isten széke előtt kemény számadásra ne húzattassanak avégett, ha az ő tudatlanságok miatt valamely halhatatlan lelkű teremtése az Istennek örökre elveszne, szorosan intjük, hogy ezen Fő Pásztori Rendelésünkhöz magokat tökéletesen alkalmaztassák. Bába Asszonyok Esküdtetése formulája: Én N.N. esküszöm a teljes Szent Háromságra, egy élő Istenre, hogy ezen bábaasszonyi kötelességet, melyet ezen helység részére felvállaltam, abban kívánok igazán híven eljárni. Szegénynek, gazdagnak egyaránt szolgálni úgy, hogy akármely órában szólíttatom, azonnal magamat meg nem tagadom, és az beteg mellett amint a Tanításban tanultam, minden szorgalmatossággal, tisztasággal eljárok. Ami a gyermek keresztelését illeti, mint az Paptól tanultam, atévő leszek. Ami a titkot illeti, azt megtartom, más hiábavaló történeteket, amik oly helyen történni szoktak, ki nem jelentek. Ha pedig valami veszedelem adódik elő az olyan helyen, tehát azonnal a bíráknak kijelentem, avégett, hogy a kerületi Orvosnak tudtára adassék. Melyre engemet a teljes Szent Háromság, egy élő Isten úgy segéljen . Költ Egerben, 1796. október 13. /Zemplén megye Levéltára, Bodrogkisfalud jegyzőkönyve, 1719-1839. 212-214.0./ KÉRDÉSEK: A püspöki leiratból milyennek ismertük meg a bábaaszszonyi munkát? Miért tette kötelességévé a bábáknak a püspök a születés után a megkeresztelést?