Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

Azonkívül, hogy a bajtól megmenekedhessen, két aranyakat, egyet a Kapitány Úrnak, egyet pedig a Zászlótartó Úrnak adott. Nyolcadik Tanú Orbán Sámuel, 48 év körüli mádi lakos. Jól tud ja, mind itt Mádon, mind pedig Szántón oly katonákat fogadtak, kik közül 2 ide való portziő fizető gazda, a többi pedig szabad személyek, holmi gyülevész kapások voltak. Szemeivel látta, hogy erővel szedték az embereket. Sógorát, Poros Istvánt, ki is az kocsmán erőszakosan megszoríttatván a katonáktól, addig erőltetett pálinkával, míglen világon voltát nem tudta, és amidőn már látták volna a katonák, hogy holt részeg lett volna, a magok szállására vitték, és ottan a rajta lévő ruhát levonván róla, a mundérba felöltöztették. Másnapra kelvén Poros István fel józanodott volna, le akarta volna magáról hányni a mundért, de a katonák nem engedték, azt mondván néki: Pajtás, haszontalan, már meg se gondold, hogy leveszed magadról a Mundért, már te katona vagy. /Zemplén megye Levéltára, Közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyv, 35. 233-244.0./ MAGYARÁZAT: Az erőszakos katonafogás ellen azért tiltakoztak, mert a katonának elvitt fiatal vagy rokkantán, bénán, vagy évtizedek múlva térhetett haza. A befogottak pénzváltságért megszerezhették szabadságukat. KÉRDÉSEK: Hogyan történt Mádon a verbuválás? Milyen váltságdíjat fizettek a befogottak? A tanúvallomásokból milyennek ismerted meg a korabeli fiatal legények életét? Milyen törvénytelenségek történtek a katonafogdosások idején?