Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)
IV. Összegzés
lomlevelek. Ezek a szabadalomlevelek bizonyságok arra is, hogy az itteni hajdúság és a tiszántúli hajdúság között lényeges különbség volt. Míg a hat hajdúváros lakosai a Bocskai-féle armális alapján nemesek voltak, nemesi jogaikat részben egyénileg, részben testületileg gyakorolták, addig a Sajó-Hernád-melléki hajdúság csak bizonyos szabadságokat élvezett, de teljesen függő viszonyban volt az őket letelepítő családdal. Némely esetben a helybéli jobbágysággal egyenlő elbánásban s részesültek. Természetes, hogy a Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek létesítése kevésbé antifeudális jellegű, mint a Bocskai-féle hajdútelepítés volt, bár jelentősége szintén nagy. Az itteni hajdútelepítés volt, bár jelentősége szintén nagy. Az itteni hajdútelepek révén benépesült a Sajó melléke, biztonságot nyert Zemplén vármegye déli része. Kiváltságaikhoz való ragaszkodásukat egy évszázadi megőrizték és ezzel fényes bizonyítékát adták a magyar nép antifeduális érzelmének, küzdelmeinek. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcátó is elsősorban kiváltságaik biztosítását várták, tehát társadalmi igényekkel léptek fel. Ugyanazt várták Rákóczitól, amiben Bocskai már nem részesíthette őket: szabadulást a jobbágysorból. Ezért voltak vonakodók és bizalmatlanok, 1704-ben a szerencsi, bocsi, hernádnémeti, szederkényi, kesznyéteni és lúci lakosok három pontból álló kérést és egyben panaszt nyújtottak be a fejedelemhez: „1. Jóllehet az ország szolgalatjára számosan felültenek, az ónodi és szerencsi tisztek dézmát követelnek rajtok, régi szabadságuk ellen; 2. A vármegye is mindenféle inpositiokkal aggranálja őket; 3. Az átkelő katonaság által zsaroltatnak." 39 Amikor a zaklatások továbbfolytak, odahagyták a hadakat és többször kellett a fejedelemnek rájuk írni: „...N. V. Máriássy Adám generáladj utániunkat oly patens-parancsolatunkkal leküldöttük, hogy lúci, ónodi és emődi és több a tájon lévő helységekben hazaoszlott hajdúságot felszedvén... kegyelmed commendója alatt való táborban vigye." 40 Részletesebb kutatásuk mind történelmi, mind néprajzi tekintetben érdemes adatokat szolgáltathat a Harangod-vidéki magyarság élete teljesebb megismeréséhez. Protocollum Instantiarum 1704. 67. sz. 30-31. Archívum Rákóczianum I. 445.
