Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

litikát is támadta és felelőssé tette. Bécsben értettek is a szóból: Tarnóczy már 1834 januárjában a teljes országgyűlés színe, előtt, úgynevezett elegyes ülésen kapott királyi dorgá­lást, mert 1833.december 5 -én az alsótábla sérelmi feliratá­ra várt királyi választ sürgető újabb felirat felküldését aka­dályozó főrendek elleni felszólalásában az arisztokráciát al­kotmányellenesnek, törvénytelen jogokat bitorlónak nevezte s megvonta tőle a közbizalmat. Dorgáló leiratában a király fi­gyelmeztette Tarnóczyn át a követeket, hogy hasonló újabb eset­ben az illetőt törvényes módon is kényszeríteni fogja a "törvé­nyes" magatartásra. 44 Napokig tartó vita keletkezett akkor, melynek során Kölcsey Tarnóczy védelmében utalt arra, hogy a szólásszabadság a legfőbb jogok egyike, főként Magyarországon, ahol sajtószabadság nincs s így nyíltan beszélni csakis a me­gyei, ill. országgyűlési üléseken lehet. Mi lesz akkor kérdez­245 te, ha valaki a kormánnyal fog szembeszállni? Nem sokat kel­lett várni Bécs válaszára: a feloszlatott erdélyi országgyűlés vezérét, a kemény, az ellenállásig éles sérelmi politika vezé­rét, Wesselényit perbe fogták. Tudjuk, hogy a per indoka nemcsak az volt, hogy Wesselényi az erdélyi országgyűlésről beszámoló Kolozsvári Tudósításokat a tilalom ellenére kősajtóval sokszo­rosította, hanem a vád részét képezte Szatmár megyében elmondott közgyűlési beszéde is, melyben éles szavakkal vádolta az örök­váltságot megbuktató kormánypolitikát. Bécs az országgyűlés a­latt végig folytatott provokatív politika egyenes folytatásaként elhatározta, hogy nemcsak a reformokat akadályozza meg, de ellen­felei számára is lehetetlenné teszi az agitációt. Éles támadás volt ez a szabad gondolat és szólás végvárai, a nemesi szabadság féltve őrzött fórumai, az országgyűlés és a megyei közgyűlések ellen s egyben intés minden ellenzéki címére. Az ellenzék ennek megfelelően lépett a tiltakozás útjára. Elkeseredését csak fo­kozta, hogy Wesselényit az örökváltság melletti és Bécset annak megbuktatása miatt felelősségre vonó beszédéért is perelték, az örökváltság ügyére kevés reformer tudott düh nélkül emlékezni. Az országgyűlésen 1835. április 9 -én a pesti követ Dubra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom