Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

meg fog tenni a megye ellenzéki utasításainak megváltoztatásáért s ezért, magukban nem bízva, Lónyayt akarták otthon tartani az alispán méltó ellenfeleként. Egy kisebb ellenzéki csoport Fáy Ferencet látta volna szívesen követként. Buday András többek nevében a jelöltség elfogadására buzdította Lónyayt, utalva arra, hogy az országgyűlési szereplés során "országos emberré válhat", sok ismeretségre, kitűnő barátokra tehet szert, isme23 3 retei és látóköre bővülni fognak. Hasonló érveket sorakoztatott fel Szemere Bertalan is Miskolcról Lőnyayhoz írt levelében: "Deákkal, s Kölcseyvel egy uton járni, lélekben szellemükkel összefonódni, érezni mint ők, beszélni mint ők, cselekedni mint 5k, ez valami fölséges állapot". Szemere Lónyaytól azt remélte, hogy az országgyűlési ellenzéken beiül is nagy hatása lesz, sőt a kivánatos, s az addig Szemere szerint nélkülözött "összpontosulás"-t is elősegítheti. Beszámolt Szemere az úrbéri tárgyban érkezett pőtutasítás miatt a követségről lemondó Kölcsey pozso234 nyi búcsúztatásáról is. Kölcseyt az országgyűlési ellenzék mindenképpen vissza akarta tartani Pozsonyban, így - miután bihari megválasztása nem sikerült - kísérletet tett zempléni jelölésére. Kossuth úgy tudta, hogy Lónyay elzárkózott a követség elől, s ezért több országgyűlési követ megbízásából levelűén fordult Lőnyayhoz s kérte, hogyha valóban nem akarja a követséget vállalni /'"jó lenne Dókust otthon ellensúlyozni"/, segítse elő Kölcsey megválasztását. "Nem lehet-é - kérdezte -, hogy Hazánknak ama keserves sebjét, mellyet Szatmá" sújta, Zemplén meg orvosolja?" Befejezésül hozzátette: Mindnyájan tudják Pozsonyban, hogy Lónyay "kitől várja a már-már ismét kelő Zemplénnek ujon születését e Hon", azt fogja tenni, amit "Hazánkra és megyénkre jónak és kivihetőnek lát". ~° A szatmári Kö^cseynek azonban, hiába ismerték és tisztelték a szomszédos Zemplénben is, sok esélye nem volt. Zemplén a választásoknál mindig ragaszkodott ahhoz, hogy megyebeli birtokos, lehetőleg jómódú iegyen országgyűlési követe. A kormánykörök viszont megrémültek Kölcsey megválasztásának lehetőségétől, s így a kormánypárt álláspont-