Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE
szemben, és az országgyűlési költségek felének elvállalásán felül továbbra is hajlandó volt útépítésre felajánlást tenni, továbbá a nemesi kiváltságképpen bírt hídvámokról kárpótlás mellett lemondani avval a feltétellel, hogy az udvar a kereskedelmi operátum szellemében eltörli az örökös tartományok és Magyarország közti vámokat, harmincadokat. A közgyűlés - ismerve, és 1830-ban saját bőrén is tapasztalva Bécs lélekvásárló manővereit, mindenképpen biztosítani kívánta, hogy követei az országgyűlésen szigorúan a megyei operátumok és kívánságok értelmében szavazzanak; az utasítás leszögezte, hogy "a kiadott utasítások meg tartására a követek a vissza hivás és minden más törvényes következések terhe alatt" kötelesek s amenynyiben új tárgy, vagy előterjesztés kerül napirendre, gyorspostán azonnal pótutasítást kérjenek, s csak annak értelmében bocsátkozzanak tárgyalásba ill. szavazásba; ha az idő hiánya ezt nem tenné lehetővé, akkor eredeti utasításuk szelleméhez hűen és a többi megyékkel egyetértésben járjanak el. 157 Az országgyűlés és a megye közti állandó kapcsolat érdekében a követek 8 naponta kötelesek voltak a közgyűlésnek jelentést tenni. Elindulásuk előtt a felsoroltakra, valamint a "nemzeti szorgalom és.köz jó, az adózó népnek boldogítása, gyarapítása és pártfogása előmozdítására" esküt tettek. 158 Dessewffy Aurél, a már említett levélben a követek megesketésének elmarasztalása után örömmel írta, hogy a zempléni követek kezét az utasítás az operátumok országgyűlési sorrendje kérdésében nem kötötte meg, "nem tették kötelességükké, hogy akadályokat állítsanak az operátumok útjába." (?!) Meglepő észrevétel, hiszen Zemplén semmit sem kívánt kevésbé, mint az operátumok megakasztását, sőt utasításából kiderült, hogy a megye nemessége a királyi meghívólevél ismeretében bízott abban, hogy az országgyűlés valamennyi munkálatot tárgyalni fogja s összefüggő komplex törvénysort alkot. A sorrend kérdését valóban nem kötötte meg a megye, ebben a követeknek az országgyűlésen kialakuló véleményéhez kellett csatlakozniuk, amiből Dessewffy Aurél levonhatta azt a téves elképzelést, hogy a zempléni követek a királyi előter159 jesztésekben adott sorrenddel fognak majd azonosulni.
