Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN
ját képező formáját. Lónyay Gábor köre az ügy fontosságához mért lelkiismeretességgel készült a bizottsági vitákra. Barkassy 1831.augusztus 23-án írt levelében még szkeptikusan ítélte meg az országgyűlés reformkészségét; az Országos Bizottság munkálatait ő is csupán toldozgatásoknak tartotta, melyek még alapul is aligha szolgálhatnak a reformhoz. 3ól látta, hogy eredményes reformpolitika csak a mozgósított közvéleményre támaszkodva lehetséges, s első feladatnak a sajtószabadság kiharcolását tekintette: "fejére esett az, ugyan ördög birja szivét, ki sajtó sza129 badság nélkül függetler-szabad nemzetet képzel". Néhány nap múlva ismételten utalt a felvilágosodás, mint az abszolutizmussal szembeni helytállás alapfeltétele szükségességére. 15 ^ Következő levelében, 1832 februárjában már az akkor első számú társadalmi-gazdasági reformra hívta fel a figyelmet: a jobbágyi terhek örökös megváltását programba vevő Pest megye követésére buzdította barátait. Közös harcuk alapcélját az általános szabadságjogok védelmén-bővítésén túl az örökváltságban látta olyanynyira, hogy országgyűlési bukása esetén a magánkezdeményezést javasolta Lónyayéknak: kössenek saját jobbágyaikkal örökváltsági szerződéseket. (!) Lónyayék időnként belefáradhattak a nehezen mozdítható nemesi többség ellenében vívott, sokszor reménytelennek tűnő küzdelembe, mert Barkassy szükségét látta a biztatásnak: Ne kedvetlenítsenek el az illiberálisok, intette Lónyayt, "egy maroknyi lelkes sereg a gyávák tömege ellen is diadalmaskodhat"; döntő a küzdelemben a szervező munka eredményessége. Minden "jóravaló" embert meg kell győzni arról, hogy (ismét az örökváltság, a jobbágyterhek csökkentésének fontosságáre utal) "jobb a józan ész tanátsának engedni, mint az erőszaknak". Szólítsátok küzdőtérre a fogékony ifjúságot, folytatta, függetlenül attól, hogy van-e vagyonuk vagy sem: "a legnagyobb kincs a lelki vagyon". Győzzétek meg az értelmesebbeket, írta befejezésül, hogy a jogok kiterjesztése nem okozza vesztüket és hozzá tette, hogy Zemplénben csak Lónyay lehet az, aki a szervező munkában a legtöbbet teheti: "a sors Téged megáldott, Téged illet az, hogy amibén lehet szolgálj Tőled telhetőleg, vidékünknek felvilágosodására. Amennyi fő megtisztul, a Haza nyeri azt meg". 151 Barkassytól tudjuk meg azt is, hogy a zempléni ellenzék az érdekegyesítési po-
