Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - A LENGYEL FELKELÉS HATÁSA A REFORMEREKRE

Ez nyílt beszéd volt (óriási éljenzés fogadta), Bécsben nyilván nem is felejtették el. Kossuth mellett derekasan küzdött Ujházy László is; a borzalom szavaival jellemezte Európa "közellenségét, a muszka autocratát" s a közgyűlés és egyúttal a nagyvilág emberségére utalt ("Még az oktalan állatok, s barmok is összvecsődülnek, ha edjikét-másikát a köz ellenség bántja"). A cári abszolutizmus terjedésétől főként Magyarországot féltette: "szűz nem maradhat 118 szűz bujkálődók közt." Az ellenzéki kiválóságok beszédei által fellelkesített közgyűlés csatlakozott Bars megye feliratához. Mailáth főispán a megyéjében uralkodó közhangulatot látva nem erőszakos fellépést, hanem türelmes ráhatást tanácsolt a kor119 mánynak. Az idézett cárellenes kirohanások oka eleinte a magyar nemesség részben épp a lengyel felkelés által megújuló abszolutizmusellenességében és a lengyel függetlenség iránti rokonszenvében keresendő. A zempléni nemességnek azonban csakhamar, még 1831 nyarán rá kellett döbbennie, hogy a parasztfelkelésben résztvett ruszin és szlovák parasztok a cár seregének betörését várták s bíztak abban, hogy a "jó cár atyuska" megszabadítja őket uraiktól és feudális terheiktől; a szláv jobbágyok egy része a kolera elleni katonai kordonban is azt az eszközt látta, mely elzárja 120 tőlük a felszabadító orosz csapatokat. A nemzetiségi jobbágyság muszkavarasát a nemesség orosz ügynökök tevékenységének tudta be; a parasztfelkelés leverése után a közgyűlés nyíltan utalt erre egy helytartótanácsnak küldött feliratában. A feliratban sérelmezte a megye, hogy egyes külföldi lapok a parasztfelkelés kiváltó okaként emlegették azt, hogy a magyar nemesség mértéktelenül terhelte a jobbágyokat a lengyelek megsegítése érdekében, a lapok állítását rágalomnak minősítette, s egyben utalt arra, hogy "talán a kiütött szerencsétlenség egy ilyen alattomos, fortélyos 121 munkálkodásnak következménye is lehetett". Fokozta a nemesség gyanúját, hogy 1831 őszén a parasztok lazításának vádjával 122 több "görög egyesült" pap ellen is eljárás folyt. A pánszlávizmus ekkor még inkább csak lehetőségként merült fel, de bizonyos, hogy a nyelvi-nemzeti törekvések felerősítésén és szociális reformok előkészítésén fáradozó magyar reform-