Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ 1831-ES PARASZTFELKELÉS ÉS HATÁSA AZ ELLENZÉKRE
vő szőlők felét; Hegyi község panasza szerint "belefurakodik a helység közbirtokosainak sorába, s nagyszámú és három nyájat számláló juhaival felfalatja és elpusztítja a legelőt. A gyenge földekre szoruló, legelőin, rétéin rendszeresen háborgató jobbágynak fizetnie kellett a kilencedet (többnyire még terményben!), a papi tizedet; fizetett - nem egyszer törvénytelen földesúri követelésre - a legeltetésért, faizásért. Szorította a földesúr boltnyitási, mészárszéki és italmérési joga is: az elszaporodó boltok és kocsmák bérlőitől kapott uzsorakölcsönök sokszor a jobbágy következő évi termésének jórészét is elvitték. És még nem említettük az igazi nagy terheket, a robotot, az állami (hadi) és a megyei (házi) adót. Zemplén kereskedelmi viszonyai kedvezőtlenek voltak; nagyobb számú polgársággal rendelkező, a mezőgazdasági termelés szempontjából fogyasztónak minősülő városokkal, jelentősebb ipari üzemekkel nem rendelkezett,"'"' a külső piacoktól pedig szinte hermetikusan el volt zárva. A tradicionális kereskedelmi partnerek - Lengyelország, Galícia - felé az utat (Lengyelország nagyhatalmak közti felosztása óta) vámsorompó zárta el; Zemplén fő kereskedelmi cikke, a hegyaljai bor esetében a vám, az ár 100 %-át is elérte... - A pénztelen birtokosok számára így a paraszti élőmunka, a robot volt az egyetlen lehetőség, a szükséges rossz, majorságaik megművelésére, amit a törvényes előírásokon messze túllépve és a paraszti munkaerőt a végsőkig kizsákmányolva hasznosítottak. (Szabad munkaerő bőven lett volna, hiszen főként a megye felső, nyomorúságos vidékén, a parasztok egyik fő jövedelemkiegészítését az Alföldön vállalt részes aratás jelentette, ám a birtokosok többsége nem rendelkezett a bérmunkások fogadásához szükséges tőkével. ) Az adófizetők roppant terhei láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy a megye állandóan tetemes hadi adóval tartozott a kincstárnak. A Helytartótanács 1830.áprilisában jelentést kért a megyétől: hogyan lehetne az adózókat több keresethez juttatni annak érdekében, hogy "tönkremenés nélkül" tudják a hátralékot fizetni.^ 6 Az adóhátralékok kapcsán Zemplén közgyűlése ismételten kérte - minduntalan utalva az adófizetők helyzetére - a megyére kivetett adó mennyiségének, az adó alapjául szolgáló egységek (porták) számának csökkentését, "^ valamint a jobbágyságot súlyo20
