Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - LÓNYAY GÁBOR

pedig a Lónyay család másik ágának feje, Lónyay János helytartó 40 tanácsi tanácsos felesége lett (az utóbbiak házasságából szár mázott Lónyay Menyhért). Bátyja házassága révén rokonságba került a Vay családdal is. Nagy volt a kisértés. Ha apja és rokonai konzervatív bécsi kapcsolataira és saját felkészültségére, képességeire épít, nyitva állt volna előtte az út a legmagasabb kormányhivatalok felé. Ö azonban nem választotta a legkisebb el lenállás útját. Levelezésének tanúsága szerint a család konzervatív tagjaival politikai témákról nem értekezett. Kielégítette viszont a gazdag és befolyásos rokonnal szembeni elvárásokat. Gyakori kölcsönökkel segítette a család megszorult tagjait, eljárt peres ügyeikben, házassága után rendszeresen és hosszabb időre vendégül látta Deregnyőn a vakációzó rokongyermekeket, és ünnepek alkalmával - főként karácsonykor - sokszor az egész famíliát. Deregnyő egyébként is "hivatalos" központja volt a Lónyay uradalmaknak. Itt őrizték a teljes családi levéltárat az alapvető birtokjogi iratokkal, oklevelekkel együtt. Megemlítendő, hogy a család tagjai - ha örökösödések, birtokfelosztások esetén voltak is nézeteltérések - birtok és gazdasági ügyekben mindig szervezetten, egységesen léptek fel. A családot - fontosabb esetekben az egyes tagokat - érintő ügyekben régóta családi ülésen döntöttek. Az 1813. december 24-i családi jegyzőkönyv rögzítette a rendszeresített összejövetelek - ezeken minden csa ládfő személyesen vagy megbízottja révén köteles volt résztvenni - fő feladatait: a fiúágat illető ingatlanok és iratok megőr zése és biztosítása; őrködés a pazarló, könnyelmű családtagok felett ("az hibázó, éretlenebb ifjú attyafiak az idősbek által megdorgáltassanak"), az árvák neveltetése, vagyonuk kezelése, szükség esetén atyafiságos megbékélés eszközlése, urbariális és kriminális ügyek elrendezése stb. Az üléseket az "idősb atyafi" 41 vezette, az ő feladata volt a levéltár őrzése is. Lónyay Gábor 1828-ban - 23 éves ekkor - feleségül vette Kazinczy Ottiliát, Kazinczy Ferenc unokahugát, Kazinczy Gábor (a 40-es években Lónyay mellett a zempléni reform mozgalom másik kiemelkedő alakja) nővérét.*^ Házassága révén szoros kapcsolatba került az idős Kazinczy Ferenccel, aki ettől kezdve - nagyra