Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - LÓNYAY GÁBOR

intenzitása, mozgósító ereip, nem is vehette fel a versenyt Széchenyi műveivel és hatásával. Sátoraljaújhelyen lakott, Zemplén megye székhelyén, így állandó kapcsolatban állt az ellenzék tagjaival s ez - főként a fiatalokra - nem maradhatott hatás nélkül. Az új ellenzék többsége természetesen fiatalokból állt. Jórészük vagyontalan volt, ügyvédi ill. uradalmi tiszti munkából élt, mint Kossuth, Évva András, Barkassy Imre, Rhédey József, Reviczky Dénes, Nyomárkay József, Lehoczky László. Csatlakozott hozzájuk a költő" Szemere Miklós is. A fiatalok - és hamarosan a teljes ellenzék - elismert vezetője a tekintélyes vagyonnal, a Zemplénben és a környező megyékben szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező Lónyay Gábor, ö az ellenzék szellemi központja, anyagi támogatója; gróf Károlyi György szerepét töltötte be Zemplénben, s éppen ezért nem lesz érdektelen, ha vele közelebbről is megismerkedünk. LÓNYAY GÁBOR Három évvel volt fiatalabb Kcssuthnál. 1805-ben született, mint nagymúltú család leszármazottja, id. Lónyay Gábor és báró 19 Prónay Piroska fiaként. Anyja művelt, szelíd, szívélyes, gyermekeiért élő asszony volt s a fiatal Gábor későbbi harmonikus egyénisége már a szülői házban formálódni kezdett. Konzervatív, lojális apja magas állami címeket és tisztségeket viselt. Udvari tanácsos, kamarás, Ung megye főispánja, majd Bereg adminisztrátora, végül Zemplén királyi biztosa lett. Érintettük már az 1823-as zempléni ellenállás letörésében vitt dicstelen szerepét. Meg kell azonban említenünk, hogy bár hosszú időn át állt a kormánypolitika szolgálatában s ennek előnyeit élvezte, nem volt a végletekig elvakult aulikus. Amikor a törvénytelen adó- és újonckivetésről értesült, Bécsbe utazott és több más kormányhivatalnokkal együtt felszólalt a rendeletek ellen, majd hivataláról is lemondott. Lemondását azonban nem fogadták el; előbb engedelmeskednie kellett. Végrehajtotta a parancsot, de a megye nemességének, rokonainak és barátainak támadásait és a közgyűlésen személyét ért inzultust nem tudta már kiheverni, s 1824-ben meghalt,