Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)
II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE
Az országgyűlési újság ismét terv maradt, Kossuth és országgyűlési tudósításaiból azonban országszerte kaptak friss, eleven és a szerkesztő liberális gondolatait magán viselő, a reformerek beszédeit kiemelten és hosszan idéző beszámolókat a pozsonyi eseményekről. Az ötlet - mint láttuk - Lónyay Gáboré volt. Most, az országgyűlés végén újabb kezdeményezés fűződik nevéhez: az ellenzék vezetői /Lónyay kései visszaemlékezéseiben Wesselényit, Bezerédj-t, Kossuthot említi/ az ő javaslatára és az ő lakásán határozzák el, hogy a nyilvánosság hiányának enyhítése, az ellenzék elveinek népszerűsítése, és magán az ellenzéken belül a gondolatok tisztázódása érdekében Kossuth az országgyűlés után Pesten, a megyék és városok közgyűléseiről újabb tudósítás-sorozatot indít, Törvényhatósági Tudósítások néven. 305 így is történt. Az ellenzék még Pozsonyban megszervezte megyénként a levelező gárdát s a levelezők beszámolói alap ján megindult Kossuth új vállalkozása. A zempléni beszámolókat Lónyay vállalta magára, bevonva a munkába Gönczy Gedeont, aki már az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőségi munkálataiban is segédkezett Kossuthnak. 1836. február 24 -én Pozsonyban - az alsótábla a már ismert okokból sokáig ellenállt - napirendre került az adómegajánlás. Lónyay 27 -én már tolmácsolta is Zemplén akaratát s javasolta, hogy a kormány - "így alkotmányos a rendszer" - ismertesse terveit az adó felhasználásáról. 504 Oeák precíz jogi érvekkel bizonygatta Lónyay kívánságának törvényes voltát, de hiába, a követek többsége már nem volt hajlandó összetűzni Béccsel. Mindemellett eleinte erős többség volt az 1830-ban - a háborús és forradalmi veszéllyel indokolt - felemelt adó csökkentése, és a meghatározott időpontig érvényes ajánlás mellett. A határozat még azt is kimondta, hogyha a határidő leteltével az országgyűlést nem hívják össze, az ország automatikusan szüntesse be az adófizetést. 505 Lónyay országos ülésen is elismételte érveit, azzal, hogy a más nemzetek elnyomására emelt adót /1830!/ nem pártolhatja, s utalva arra, hogy a többség nem fogadta el a kormány számadásra kötelezését, kijelentette: "a szükséghez nem
