Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

nyelvű törvényt, köztük Zemplén. Lónyay állhatatosságában majdnem bajba került. Miután kinyilvánította elégedetlenségét a nádori közbenjárás eredményével, megérkezett az új zempléni utasítás. Az újhelyi közgyűlés is átvette az országgyűlés békülékenységét és felszólította követeit, hogy fejezzék ki megelégedésüket a királynak és a nádornak. "Szerencsére későn jött az utasítás" - írta Lónyay Vécseynek s jól legorombította az otthoni ellenzéket, s mindenekelőtt Evvát, aki elégedett volt az újhelyi fejleményekkel, azzal, hogy az ellenzék és a kormánypárt engedékenyebbek lettek egymás iránt. "Majd megkorpázom őket, tsak haza menjek"- írta Lónyay és kérte Vécseyt, vigyázzon, 289 nehogy a kormánypártiak a diéta végére "paklizzanak valamit". A zempléni aulikusok nem, Bécs azonban megpróbált "paklizni" valamit: 1836.április 22 -én a király több törvénycikk esetében a magyar és a latin szöveget egyaránt hitelesítette. Lónyay Bezerédj-vel rögtön tiltakozott az ígéret megsértése miatt, s a követek válaszképpen azonnal megszövegezték a magyar nyelvű tör290 vényszöveg hitelességét rögzítő törvénycikket. Kemény összecsapásokat eredményezett a Ludovika megnyitásának kérdése is. Itt az ellenzéki követek már az uralkodó legérzékenyebb pontja, az egységes birodalmi hadsereg ellen intéztek támadást /a Ludovika létesítését már 1808-ban törvény mondta ki, az épület is állt, Bécs azonban elszabotálta a katonai nevelőintézet beindítását/. Miután a nádort elszámoltatták az alapítványi tőkével, az alsótábla törvényjavaslatot nyújtott be az intézet megnyitásáról; újabb országos ajánlásra is kész volt, de feltételként szabta, hogy ellenőrzése alatt tarthassa az intézet nevelési rendszerét, s biztosíthassa a magyarnyelvű okta291 tást. A főrendek - természetesen - néhány kivétellel a közös hadsereg azonos nevelési elvei mellett érveltek. Ugyanezt tette Nagy Pál is az alsótáblán. Lónyay és Beöthy viszont inkább voltak hajlandók levenni a napirendről az intézet létesítését, mintsem hogy engedjenek az alapelvből, miszerint a katona maradjon polgár. Lónyay még hozzátette, hogy Nagy Pál végleg meggyőzte őt arról, hogy a nevelési rendszer csakis az or-