Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA

leteken át a Helytartótanács helyébe lépő - részben megyei képviselőkből választott - szenátusig, az alkotmány nagyhatalmak általi garantálásáig és az Aranybulla ellenállási záradékának visszaállításáig.^ Az ekkor rövid ideig fennálló köznemesinemzeti egységfront vezető faktora, a két tiszáninneni protestáns kerület (s ezek részeként Zemplén megye) volt, innen indultak ki a külpolitikai - Poroszország megnyerésére számító aspirációk is. Zemplén a külpolitikai helyzet romlása, az országgyűlési fordulat, a rendek kapitulációja után is kitartott az ellenzékiség mellett. Ez az ellenzékiség azonban - erre ismételten utalnunk kell - kizárólag rendi-közjogi természetű volt. A kortárs Hajnóczy, vagy Berzeviczy polgári reformtervei magányos gondolatok maradtak. Barta István kutatásai szerint a zempléni (és szepesi) hegyekben sokáig élt és hatott ugyan a 4 magyar jakobinusok hagyatéka is; szélesebb nemesi közvéleményt megmozgatni azonban csak a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok emléke (Zemplént sokan Rákóczi megyéjének nevezték) és a sérelmi politika gyakorlata és fejleményei voltak képesek. A rendi-alkotmányos küzdelem a napóleoni háborúk után, 1815től élénkült meg ismét Zemplénben. A május 22-i közgyűlés határozatot hozott: nem fizeti tovább az adót, és nem állít katonát, ha az uralkodó továbbra is mellőzi az országgyűlés öszszehívását. A megye végülís csak a katonai kényszernek engedett 1820-ban, a nápolyi és piemonti felkelés leverése után erősödött a bécsi abszolutizmus nyomása, folytatódott az adó, éspedig a felemelt adó kivetése és az újoncozás rendeleti úton. A megyék szinte kivétel nélkül feliratokban tiltakoztak a pátensek ellen, de az újabb dörgedelmes leiratok és fenyegetések hatására sorban meghátráltak. Néhány megye azonban, Bars megyével az élen, elszánta magát a tettleges ellenállásra. Zemplén is, miután több ízben hiába tiltakozott az alkotmányt sértő ren deletek ellen, megtagadta a parancsok végrehajtását. Az 1823. május 21 -i közgyűlésen aztán báró Malonyay János - az addigi fő ispáni helytartó - mint királyi biztos jelent meg és felolvasta az új leiratot, melyben a király szigorúan megróva Zemplén enge