Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)
II. MAGYARNYELVŰSÉG A KORABELI HAZAI ISKOLÁKBAN
A nagyenyedi kollégiumban is 1833-ban készült el az Oktatási Bizottság javaslattervezete, amely a magyar nyelven való tanítás fontosságát hangsúlyozza. Az eperjesi kollégiumban 1825-ben a magyar nyelv tanítására egy póttanárt alkalmaztak, majd Greguss Mihály tanár az 1830/31ik iskolai évben a történelmet és a statisztikát magyarul kezdte tanítani.''' 5 Az akadémiákon és a gimnáziumok felső osztályaiban ez időben megalakuló önképzőkörök, nyelvművelő társaságok is sürgették a magyar nyelvű oktatást, tevékenységükkel elősegítették a magyar nyelv fejlesztését. Pozsonyban már az 1780-as években működik irodalmi kör, Sopronban 1790-ben, 1791-ben a pesti egyetemisták alakítottak, és a nagyenyedi kollégiumban is megkezdődött a nyelvművelő kör működése. A jakobinus mozgalom elfojtása a diákkörök működését gyengítette. Az 1810-es években tapasztalható újabb fellendülés. 1813-ban adták ki a sárospataki diákok kétkötetes Poétái Gyűjtemény című zsebkönyvüket, s ez évben adták ki a pesti kispapok Berzsenyi Dániel költeményeit. Az 1820-as évektől újabb diákkörök alakultak. Debrecenben 1834-ben alakult az önképzőkör, Sárospatakon 1832-ben. Zsebkönyvük Parthenon néven jelent meg 1834-ben. Kiemelkedő tagja Szemere Bertalan, későbbi Tompa Mihály. Az 1841-ben létrehozott pápai képzőtársaság tagjai közül Jókai Mór és Petőfi Sándor emelkedik ki. A diáktársaságok élénk tevékenységét nem nézték jó szemmel a politikai hatóságok. 1836-ban a helytartótanács elrendelte a társaságok megrendszabályozását. A foglalkozásokon csak olvasással és nyelvgyakorlással foglalkozhattak. Mivel a rendeletet nem tartották be, 1845-ben a helytartótanács megismételte korábbi rendeletét. Ezt követően sok önképzőkör titokban működött tovább A tanítóképzőkben magyar nyelven tanítottak, a leánynevelő intézetekben a tanítás nyelve a német volt.
