Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)
I. RÉSZ - A JOBBÁGYOK ÉLETE A XVII-XVIII. SZÁZADBAN
forint büntetést meg vehesse. Költt Bánfalván, 16 dlk Februárii 1769. Árva Szirmay Anna mp. (ph.) Sándor Mihály, Csehes Mihály, Jekkel János, Harnócz Gergely, Harnócz János, Gyüre János, Harnócz Benedek, Szabó István, Csiby Pál, Szakács András, Balogh Péter, Kovács Benedek, Harnócz István, Kovács Pál, Sándor Gergely, Sándor István, Harnócz Péter, Harnócz Mihály, Harnócz Márton keze X vonásai. (Vladár cs. levéltára, fasc. V. nr. 310.) 36. Bánfalvi jobbágyok kérelme földesurukhoz A tekintetes földes urához nyújtandó alázatos instantiája a szegény hellységnek. Nagy tekintetű, érdemű, tekintetes Földes Urunk, mostan is alázatos instantziánk által kivánunk az tekintetes urunk eleiben járulni, mint hogy ujj esztendő nap elmúlt, és az tekintetes földes urunk, maga is kegyes igiretit le tette irántunk, hogy ez után jobban fogja minden dolgunkat, nyomorúságos állapotunkat kormányozni, és rendezni. Mostan azért mind közönségessen egész hellységestül, mind az egész ház hellesek, mind fél hellyes, mind negyed részes kiványuk panaszunkat instancziánk által le tenni, és jól tevő szine elejiben terjeszteni. Primo. Nagy érdemű tekintetes földes urunk, szántó földeink némellyikünknek ollyan vagyon, és ollyan hellyen adatott, hogy mióta az Urbárium ki jött, soha egy pénz ára hasznát nem vehettük, némellyikünknek pedig a laposba egy véka alá való föld sem adatódott, hanem ollyan hellyeken hogy soha trágyázni semmiképen nem lehet, és igy tsak keservesen szemléljük a lapos földeket sokan. Secundo. A rét felől pedig kiváltképen való nagy panaszunk vagyon mind közönségessen, az tekintetes uraság parancsolatját halljuk, hogy az melly fél hellyes embernek ökre nints, az tekintetes ur földgyét, réttyét el fogja venni. Tekintetes jó urunk, egész hellységestül meg bizonyítjuk, hogy kétszer kaszálló rét hellyében is ollyan sovány pallagok adatóttak némellyikünknek, hogy nem kétszer, de tsak egyszer sem kaszálhattuk soha: miolta az Urbárium bé jött, vagyon ollyan ember közöttünk, hogy két versbe is az marhára szert tett, az éhség miá ki fogyott belőle. Némellyikünknek pedig egy tenyérni is, nem hogy több patak mellett, vagy lapos kaszáló rétünk nintsen.
