Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A HONFOGLALÁSTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG

vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kacsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsur apjának. Örsur, a fiu azután ott, annak a folyónak a forrásánál várat épitett, amelyet most Örsur várának hivnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készitve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles szint vertek, Szinhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostoros patakról egészen Poroszló váráig húzódott. ... (33. fejezet) Ugyanabban az időben Árpád-vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségére és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghóditsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három ur, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva, a Galga vizéhez értek. ... És mivel az isteni kegyelem volt velük, félt tőlük minden ember; mégpedig leginkább azért féltek tőlük, minthogy hallották, hogy Álmos vezér fia, Árpád vezér, Attila király ivadékából származott. Akkor az összes szlovének, annak a földnek lakosai, akik előbb Salán vezérnek alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meghódoltak nekik, úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. ... Anonymus: Gesta Hungarorum. Fordította: Pais Dezső Bp.1975. A váradi tüzesvaspróbák jegyzéke A Váradi Regestrum cimen ismert kötetet, az akkor még fellelhető eredeti alapján Martinuzzi (Fráter) György adatta ki nyomtatásban 1550-ben: az 1208. és 1235. között Váradon lefolyt ítéleteknek, az úgynevezett tüzesvas-próbáknak a jegyzőkönyve. A tüzesvaspróba az istenitéleteknek egyik fajtája volt: a pereskedő felek egyikének az izzó vasdarabbal a kezében kellett végigmennie a templomon, s ha három nap múlva a sebe begyógyult, megnyerte a pert, ha pedig nem, akkor elvesztette azt. - A Regestrum egyedülálló forrása a történetírásnak,