Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
Továbbá alatt folyó malom száraz időn ki meg nem áll X Gir. Az mely kedeg meg áll VI Gir. Fellyül forgó kedeg, fellyül csapónak híják, és száraz időn ki meg nem fogyatkozik V Gir. Ha kedeg meg fogyatkozik III Gir. Malom hel alatt forgó III Gir. Fellyül forgó malom hely Ij Gir. Egy ki folyó kút, ki soha meg nem fogyatkozik és az nép abból él IIj Gir. Ha több leszen, azok meg nem böcsültetnek, mert elég egy kút egy falu élésére. Egy halastó ki folyó, meg nem fogyatkozó X Gir. Az mely ki nem foly és száraz időn el fogy V Gir. Vagy halastó rekeszes gyalmastó, vagy morotva és egyéb halászó víz, Dunán vagy Tiszán, vagy Száván, vagy Dráván Tanyának ki mondatik, ha esztendőnként rendelt jövedelme vagyon, hát tíz annyét teszen az böcs, mint az esztendőnkint való jövedelme volna. Ha kedeg nincs szakasztott jövedelme, azt mi közönsiggel szoktuk böcsülleni. Továbbá varsa helyet, vejsznek kit hínak, tízig mindeniket egy egy girára, tíznak felette százig vagy még ha több volna is X Gir. Továbbá rekesz, ár víz koron kit tesznek, ha kiváltképpen való haszna vagy csak ugyan közönsiggel vagyon, mindenik száz pinzre böcsültetik, ki teszen Fl I. Továbbá vám mind vizén, s mind földön, kit méltán szoktak szedni, tíz annyéra böcsültetik mint az esztendeig való haszna. Továbbá szőlő hely haszna, ki nyilván való hasznot hoz, esztendőnkint az ő urának, azonképpen tíz annyéra böcsültetik, mint az esztendőnkint való haszna volna. De ezt vélem, hogy az örök böcsben tenné. Mert az szőlők ez mi országunknak régi szokása szerint csak úgy böcsültetnek, mint az tövissek és az haraszt. Ennek okáért, hogy minek utánna az szőlő miesek meg fogyatkoznak, vagy kedeg a mivet el haggyák, az szőlők hamar és könnyen parlaggá lesznek. Ha valamely paraszt embert, vagy még nemesset is, kinek más ember földén vagyon szőleje, az földes úr, ha ki akarja az szőlőiből vetni, meg teheti, de nem az köz böccsel, kit most az tövissesről, vagy harasztokról mondék, hanem az ottvaló bírónak és eskütt polgároknak mely hegyben a szőlő vagyon, igaz intézések szerint kell le tenni az árát. AZ KIRÁLY SING, vagy öl tizen hat ennyit teszen, mint ez mérték Egy Király szántó földnek vagy erdőnek holgyának hosszasága ez mértékkel tészen hetvenkettőt. Az szilessége kedeg tizen kettőt. Egy Király ekéjében kedeg vagyon más fél száz hold föld, az marháknak böcsülésében. AZ BARMOKNAK böcsüléséröl E, *gy ökör, ki nem sánta, vagy penig egyéb kippen sem béna, tészen I Girát Két ünő, borja nélkül I Gir. Egy ünő, borjával I Gir. Négy juh I Gir. Négy disznó I Gir. Egy kanca vemhe nélkül I Gir. Hím vehemmel kedeg Ij Gir. Nőstén vehemmel Ij Gir. Egy nyerges ló az ő ára szerint böcsültetik, WERBŐCZY első Decretomának száz és harminc három részében. HÁNY MÓDON ÉS MINEMŰ tekintetekből lesznek az jószágoknak és marháknak becsületek Titulus CXXXIIII. XoVÁBBÁ EZT KELL MEG TUDNI, HOGY AZ INGÓ MARHÁKNAK ÉS veszteg álló jószágoknak felül meg mondott böcsülése külömb külömb képpen és külömb külömb tekéntetekből szokott lennie. Első az itiletnek, az az bírságoknak fizetésében, kikben mind az barmok, mind szántó földek, mint egyéb öröksigek ez felől meg mondott intézés szerint vétetnek be. Másodszor leány negyednek és szálogosnak fizetésében és capitális sentenciába [halálos ítélet] és fő váltságba az barmokat ki rekesztvén minden jószágok, az az öröksignek tudnia mint várak, nemes udvarok, jobbágy ülések, kiben emberek laknak, puszták, majorok minden hozzá tartozókkal egyetembe semmit ki nem rekesztvén, az az szántó földet, sem hegyet, sem széna rétet, sem gyümölcs kertet, sem monostorát, semmi jövedelmét, semmi hasznát, semmi hozzá tartozót, de maga a szántó földeket és széna réteket, kik a lakos jobbágy üléshez valók, meg nem böcsüllik, az irtott
