Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
ELSŐ OLTALOMRÓL, MELY törvin szerint valóknak neveztetik Titulus CXIII. TöRVIN SZERINT VALÓ TUTELÁNAK MONDATIK SZÜLEINEK, ÉS ATTYAFIAINAK oltalmazása. Mely oltalom mindeneknek előtte szüleinek adatik. Mert ha az attya meg hal, az törvin szerint való idétlen gyermekeknek mind addig, mig másod fírhez megyén, az annya viseli gongyokat. De még ha másod firhez megyén is, az jószágnak mely ő tőle függ, mind az gyermekeknek, kikre az ő jószági szállandó, az annya viseli gongyát. Azonképpen az attya viseli az jószágnak, mind az gyermekeknek gongyát, ha az annya meg hal, még az anyai jószágnak is, ha az atya paraszt nemből való leend. Ha penig másod felesiget hozand és a gyermekek jószágát tékozlani kezdendi, az oltalom másnak adatik. Mert nagyobb az szeműnek oltalma, mint az jószágnak. De maga a nemes atya, az ő fia meg halván, még az ő onokáinak is tartozik gongyát viselni, mint kiváltképpen való fő. Hogy ha kedeg az gyermekek annyának oszlatván jószága vagyon, ki csak ő magát illeti, és nem az urát, az ura meg halván, még ha másod házasságra megyén is, az fiainak és leányinak oltalmától e helyen ki nem rekesztetik az annyok, mivel hogy az jószágnak következése az oltalomnak legyen oka, és az anya tartozik fiait és leányit ez féle jószágban utánna hadnia mint következendőket és örökösöket. Ha penig az fiúnak attyafiai leendnek, kikre az atyai jószág níz, tehát az közelben való atyafiú viseli az atyai jószágnak gongyát, nem az anya, mint az atyafiaknak oltalmazásában jobban meg érted, WERBŐCZY első Decretomának száz és tizen harmadik részében. AZ MÁSODIK OLTALOMRÓL, mely testamentom szerint valónak neveztetik Titulus CXIIII. TESTAMENTOM SZERINT VALÓ OLTALOM, HA OLY SZEMILNEK ADATIK, MELLYEL e mi hazánknak szokása szerint illet, mindenkor ereje vagyon, hogy ha test szerint való atyafiaknak, vagy feleségének ellenzésével meg nem bántatik. És ez oltalom kedig nem csak az jelen való fiakra avagy leányokra vettetik, de még az annya méhében való magzatokra is, WERBŐCZY első Decretomának száz és tizen negyedik részében. AZ HARMADIK OLTALOMRÓL, az mely adatottnak neveztetik Titulus CXV. Az FEJEDELEMTŐL ADATNAK OLTALMAZOK AZ OLY ÁRVÁKNAK, KIKNEK SZÜLEJEK törvén szerint való successortól [örököstől], oltalmazótól meg fogyatkoztak és testamentom nélkül meg holtak. Eféle tutoroknak kedeg azon vármegyékben, ahol az árvák laknak, lakóhelyeknek kell lenni, lajstromot kell szerzeni az marháról, jószágról, kit ott lel, az espán előtt, vagy vice espán előtt, vagy szolga bíró előtt, vagy ország bírája előtt, ha az jószág külömb külömb vármegyében leend, és az laistrom szerint tartozik számot adni, mind az jószágról és mind a hasznáról. Erre penig tartoznak az törvin szerint való oltalmazok és mind az testamentom szerint valók. Mert természetnek törvénye szerint alkolmas, hogy a kik magokat nem bírhatják, egyebeknek oltalmával igazgattassanak, WERBŐCZY első Decretomának száz és tizen ötödik részében. MIKÉPPEN SZÁLLANAK az oltalomba fiú és leán ág közt való atyafiak Titulus CXVI. OLTALOMNAK TERHE AZONKÉPPEN ADATIK, MINT VALAMELY EMBERNEK JÓSZÁGÁBA másnak menése. Mert ha testamentom szerint való oltalmazója nem leszen, tehát a meg holt embernek attyafiára és rokonságira, kire az jószág szállása nézne, az árvák oltalma is azoknak adatik. De férfiúi szeműnek. Ha penig férfiúi szemű mindenestől meg fogyatkozik, asszony állat személy is fel veszi az oltalmat, de oly jószágban, mely mind két szeműt illet. A mely jószág felől kételkednek, ha leán ágat illet, azon módon mint fiú ágat, avagy kedeg csak fiú ágat, tehát az rokonságok az oltalomra nem eresztetnek, hogy az árvák jószágának birodalmát és uraságát ez féle oltalomnak szinje alatt ne láttassanak magoknak tulajdonéjtania, honnat ez dologban is az fejedelemtől inkább idegen oltalmazok kívántatnak, WERBŐCZY első Decretomának száz és tizen hatodik részében.
