Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

MELY IDŐKBEN NEM FOLY az idő múlás és hele is nincsen Titulus LXXIX. IDŐ MÚLÁS NEM LÉSZEN AZOKNAK DOLGOKBAN, KIK AZ ELLENSIGNEK VADNAK kezekben, törökökében, szerecsenekében, tatárokéban, avagy egyéb hitetlenekében, vagy Királynak szám ki vetésében, és fiai is az fejedelemnek félelmeirt, avagy attyokhoz való kegyessigekért az attyokkal lesznek a szám kivetésben, idő múlásnak miatta semmit el nem vesztnek jószágokban. Idő múlás per indítása nélkül is tilalom vagy tudomány tétel levél által ki rekesztetik. Mert a per indítás is harminc két esztendőnél többet be nem fog. És ha a perben ez alatt el nem járnak, az harminc két esztendő be telvén, a pert ismég újolan kell indétani, WERBŐCZY első Decretomának hetven kilenc részében. DERÉK SZERINT VALÓ SZÁLOGOS jószágokról Titulus LXXX. JÓSZÁGOKNAK TULAJDONSÁGIRÓLÉS ÖRÖKSIGEKRŐL ÉS AZOKNAK SPECIESSIRŐL ezenfeiiyüi írtam. Mostan szóllok az szálogos jószágoknak rendiről és misigiről. Jól lehet az szalagos jószágokat nem csak bírnia kárhozandó és lélek ellen való, de még csak azokról valamit irnia is félelmesnek láttassék. De maga az impérium beli és az ott való polgári törvények e szokást fel vötték, azért itt ez országban és hozzá vettetett és ragasztatott tartományokkal ez veszedelmes szokás igen nagy nevekedést fogott. El annyira, hogy ha némellyeket ez derék szerint való Decretomba való büntetés (amely az dologról több dolgok közt szereztetett), meg rettentene, még a pinz le tévén és fizetvén is nékiek, az tartozandó szalagos jószágot soha meg nem bocsátnak. De az ő lelkek veszedelmére a mig lehetne, mind addig tartanák. Melynek okáért az száloglásnak móggyáról és ereiről itt kevset írtam, WERBŐCZY első Decretomának nyolcvan részében. Ml LEGYEN AZ JÓSZÁGOKNAK száloglása és hányképpen értessék Titulus LXXXI. Az JÓSZÁGRÓL VALÓ SZÁLOGLÁS KÉT KÉPPEN ÉRTETIK, TUDNI ILLIK az el szálogló felől, avagy el adó felől, és vevő felől. Az száloglás kedeg az el szálogló felől mondatik annak, a ki az ő tulajdon jószágát szükség kételenéjtvén ideig másnak engedi élni. Az vevő felől kedig mondatik a más jószágának haszna vételével és a derék pénznek meg kérésével ideiglen való veszedelmes és kárhozatos meg tartása. És ez végezés avagy meg fizetés nem arra megyén, hogy valaki az szálogos jószágnak hasznát vegye és annak felette az derék pénzt is meg kérje, de inkább ez illyen hátra kérést és haszna vételét meg szigyenéjti és kárhoztattya. Mert ha valaki ezen módon száloglott jószágokkal él, nyilván esmértetik usorát vennie. De maga ha minden hasznát (az kölesig tői el válván, mellyet az igaz úr az jószágnak tartásáért tartoznék tennie), az derék pénzhez számlálna, ekképpen az szálogos jószágot nem kárhozatos, de inkább nagy dicsiretes volna tartania, és ez által az meg hívő az ő fele barátjához és attyafiához nagy kedves dolgot tennie bizonyéjtja, WERBŐCZY első Decretomának nyolcvan eggyedik részében. MIKÉPPEN ÉRTESSIK AZ idő múlás az szálogos jószágban hogy ne lehessen Titulus LXXXII. IDŐ MÚLÁS SZÁLOGOS JÓSZÁGBAN HOGY NE LEHESSEN, UGY KELL ÉRTENI, hogy az adó vagy szálogló felől soha idő múlás nem leszen, még ha száz vagy több esztendeje volna is, hogy szálogba vagyon valami jószága. Mert ezek az kiket illet, az jószágnak meg váltását mindenkor meg válthatják, ha meg bizonyíthattyák, hogy őket illeti. És az al peres tartozik a pinzt fel venni és az jószágot meg ereszteni (ha örökbe övéjé nem tötte, mert ha örökkéjé tötte, nem tartozik meg ereszteni), és ha valami közit mongya hozzája, azt osztán az jószágnak birodalma kívül keresse törvén szerint. Ha kedeg az száloglónak sucessori [leszármazottai] azt mondanák, hogy az ő károkra örök áron el nem kötötte volna, annak az törvinyben azon módon járjanak el, mint szoktak öröksignek és jószágnak periben el járni. Mert senki valami jószágot két szin alatt nem tarthat egyszersmind, tudni illik mint szálogosul és öröksignek titulussával. De minek utánna akki az jószágot öröksignek titulussával kezdi bírnia, azontól az száloglásnak ereje meg szűnik és mindenestől fogva ki telik. A vivő felől kedig, az az a kinek szálogba vetik, idő múlás jól meglehet, mert ha az fel peres valami régi levelet hoz elő, mely az idő múlásnak idejét el halatta, mely levéllel valami jószágot szálogosul övéjé akarna tenni, az az hogy szálogba nála volt volna, erőtlen leszen a levél. Hanem ha meg bizonyéjthatná, hogy a szálogos jószágot az ő kezéből erővel vötték ki. Mert az illyen dologban nem láthatik igaznak valakit az ő pénzétől meg fosztani. De efféle régi szálogos levél ellen nem tartozik senki menedék levelet adni, jelesben idegen nemzet. Hanem ha történet szerint az szálogos jószág, a kezéből ki szálogul bírta, erővel és nem igazán vétetett volna el, WERBŐCZY első Decretomának 82. részében.