Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

MIKÉPPEN KELL AZ ATYAFINAK jószághely részét hátra venni, mely részt az másik atyafi valakinek el adott, avagy el szálogoséjtott Titulus LXI. HoGY AZ FÉLE ATYAFIAK KÖZÜL SOKAK, KIK IDŐVEL NAGYOBBAK, és azonközbe kisebbek is, kik az ő öregbik attyok fiainak távol létében hon lakozván, atyátul, és őstől marhát, jószágot, mely jószág még köztök meg nem oszlott volna, bírják. És az több test szerint való atyafiaknak terheit, avagy kikkel eggyek volnának, reájok fel vévén azt az atyától és őstől maratt jószágot, szoktak el szálogoséjtania, avagy örökbe el adnia. És ez féle dolognakáltala az jószágnak meg vevői nemcsak az el adónak részét, avagy az el szálogoséjtónak részét, hanem még az több attyafiai részét is, tudni illik, azokét, az kiknek terheket magára fel vötte, magoknak szokták tulajdonéjtania. Innét kell érteni, hogy ha valamikor, valamely attyafiúnak általa, ez féle jószágnak ok nélkül való el adása, avagy idegenéjtise lészen, tehát az több atyafiaknak részeit minden fizetés nélkül és az fel vött terhnek meg hívása nélkül, az fel pereseknek első octáván meg kell adni és az meg vött emberektől hátra kell vennie. Az el adónak kedeg az ő része meg böcsültetik, és az résznek csak köz bocs szerint való értéke adatik meg az vevőnek. És azonképpen az el adó atyafiúnak része, az fel peresnek adattatik bírnia. Az pinznek kedeg az többiről, az mint az vallás levélben vagyon, íratván az el adónak több jószága, az bírónak általa mindjárást és törvínnek továbbá való folyását nem várván, meg becsültessik, és az summa pinznek hátra adását mennyire esmérheti, hogy az jószágnak bocsi meg éri, az vevőnek kezébe azon okok alatt adattassék bírnia, az mint az vallás levélbe meg magyaráztatik. Ha kedeg az el adott jószágnál több, avagy más jószága nincsen, az el adó atyafinak és annyi ingó marhája sem volna az ő részére, hogy ki az fellyül való sommát meg érne, avagy abból hátra adhatnák, tehát az vevőnek kárát el kell tűrni. Ugyan ezent kell érteni az féle atyáról is, az ki az ő maga, avagy fiai jószágát, az ki őstől maradtt, az fiai ellen és azoknak engedelmek nélkül gonoszul és igaz ok nélkül el idegenéjti, és el aggyá, avagy el szálogoséjtja. Mely vallása ez fellyül meg mondott nem igaz okból való, terh nélkül meg hivattatik és az fiainak része minden fizetis nélkül nekiek meg adatik. És az attyok részét az fiak köz böcsnek általa vehetik hozzájok, WERBŐCZY első Decretomának 6r. részében. AZ FÉLE NÉMELY VALLÁSOKRÓL, kiket meg nem kihatnak Titulus LXII. HoGY HA VALAMELY ATYAFIÚ AZ MÁSIK ATYAFIUNAK VALLÁSÁT meg akarná hínia, és az jószágokkal tudván él, az az kinek ellene kellett volna mondani, mely jószágok ez féle el adásnak általa avagy cserélisből, avagy keresetből jöttének, és azoknak állattya szerint való hasznát veszi, tehát ez féle vallást soha meg nem vonhattyák. Mert ez féle haszon vételnek és élésnek általa az vallásnak engednie láttatik. Ugyan ezent kell az atyának vallásáról is mondania, az kit az fiú meg akarna hínia. Ugyan ezent kell egyenlőképpen az féle vallásokról is értenie, mely vallások nemzetsig szerint való atyafiak és oszlás atyafiak közt és akár mely külső idegenek közt is valami peres jószágirt szerződésnek általa békességnek okáért lesznek. És ez féle szerződísbe egyik félnek az másik fél által az jószágból valami rész adattatik, avagy meg bocsáttatik, és az több rész békességnek és egyenessigének okáirt nála marad, és hagyattatik örökké bírnia. Mely vallások (miért hogy az jószágról való pereknek vighez való meneti még kétsiges és haszontalan volt), mindenkoron meg tartatnak, és soha meg nem hivattatnak. Mert ezen kivel az fellyül meg mondott vallások, mellyek meg hivattathatnak és meg vonyattathatnak, nem az magának vött jószágról engettetik, hanem az tőle el idegenéjtésről, WERBŐCZY első Decretomának hatvan kettődik részében. AZ FÉLE VALLÁSOKRÓL, melyek szűkölködnek törvin szerint való iktatás nélkül és mellyek nem Titulus LXIIL ORÖKKÉ VALÓ VALLÁSOK, NEMZETES ÉS EGY OSZLÁS ATYAFIAK KÖZÖTT az jószágról, ki anélkül is egy másra szállana, sem Király engedelmi nélkül, sem iktatás nélkül akármely rendelt bíró előtt, avagy egyéb bizonyos helyen, az az káptalon avagy konvent előtt vallott legyen, nem szűkölködnek. Egyéb vallások kedeg mindenek örökké valók, akár minemű dologból, még szálogosról is ötven forintnak ha felette vagyon, esztendeig meg lelendő törvén szerint való iktatással szoktanak meg erőséjtetni. És esztendeig való iktatást ércs, ha az, az kinek az vallás lött, az jószágnak kívüle volt, mert ha birodalmába volt, vagy azon ember bele vitte, akki az vallást tötte, esztendő után és mindenkor iktatja magát. De ezt így ércs, hogy ha Király consensusa [jóváhagyása] kell reá és az consensust esztendeig meg nem nyerhetik, akár kövesse az ellenzés, akár ne, de consensus megnyerésének utánna esztendeig kell magát iktatnia. És ezt ércs az jelen való okokkal való vallásról, nem az jövendő okról. Továbbá ha valami contractus [szerződés] vagy vallás lészen két atyafiak között, vagy idegen személyek között, vagy adopció [örökbefogadás] valami condicióval [feltétellel], az iktatás még ha Király concensusa vagyon benne is, addig nem lehet, míg az condicio, az az az ok be nem tellyesedik. Ha nem ha Király jussát kérnek benne. Mert az Király jussába esztendeig magát be kell iktatni, WERBŐCZY első Decretumának hatvan harmadik részében.