Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
Elismerőleg ír Werbőczyről Eckhart Ferenc is Magyar alkotmány- és jogtörténetében : kiemeli, hogy 1628-tól kezdve bekerült a magyar Corpus Jurisba, „s mint a törvényeknél is gyakrabban használt jogforrást a törvénygyűjtemény élére helyezték... Gyors elterjedésének oka, hogy az egyetlen könyv volt, amelyből valaki a magyar jogról felvilágosítást szerezhetett és hogy érthetően és világosan írta meg mindazt, ami a nemesség tömegei felfogásának megfelelt. A könyv mai szemmel nézve tudományos és tankönyv keveréke. Nem adja a magyar jog egész rendszerét, de nem is adhatta akkori közönségének, amely elsősorban gyakorlati útmutatást keresett benne. Azért Werbőczy sajátságos módon tudós fejtegetések közben tárgyával összefüggésben álló gyakorlati kérdéseket tesz fel, amelyekre aztán a továbbiakban felel. Ilyesformán perek vitelénél jogi képviselők haszonnal fordulhattak hozzá." Werbőczyt sok vád érte kortársai és az utókor részéről egyaránt: bírálták mint embert, mint jogászt, mint politikust. Viharos korban élt. Akkor született, amikor Mátyás király trónra lépett. A nagy uralkodó utolsó éveiben megadatott neki, hogy a kancelláriában kezdje meg udvari szolgálatát. A Jagelló uralkodók alatt bírói (ítélőmesteri) tevékenységet folytatott a királyi törvényszéken, az országbíró mellett, az erdélyi vajda mellett. 1498-tól kezdve egyre ismertebb alakja lett a magyar országgyűléseknek, mint a kis- és középbirtokos nemesség szószólója. 1525-ben az országgyűlés nádori rangra emeli, de alig háromnegyed esztendeig örülhet a megtiszteltetésnek. Az ellene fellépő Báthori-párt a mohácsi vész évében hűtlenné nyilváníttatja, birtokai elvesztésére ítéli. Ám Mohács után új helyzet áll elő. Werbőczy János mellé áll, híve mindhaláláig. Urát egy esztendővel éli túl. Buda török kézre kerülése után 1541 októberében a magyarok török által kinevezett főbírájaként hal meg. A humanista műveltségű, fél Európát követségben bejárt, a latin, görög mellett németül is értő kiváló jogtudós széles ívű pályát járt be. Végigélhette a magyarság egész tragédiáját. Fiatal ember, aki virágjában szolgálhatta Mátyás birodalmát, s meg kellett érnie, hogy Buda tornyain török zászló lengjen, s ő, a hajdani kancellista, ítélőmester, nádor, főkancellár megtűrt ember, félig-meddig fogoly legyen az ország hajdani fővárosában. Werbőczy a magyar történelem kiemelkedő személyisége. A parasztságot sújtó törvényekért nem lehet egyes-egyedül őt felelőssé tenni, s azért sem, hogy rá hivatkozva századokon át megmerevedtek a nemesi kiváltságok. Egy törvénygyűjtemény összeállítója önmagában nem befolyásolhatja döntően és meghatározóan egy ország társadalomfejlődését. Németi Ferenc biztatására és anyagi támogatásával Weres Balázs és a nyomdász, Hoffhalter Rafael 1565-ben Debrecenben olyan könyvet alkotott, amely különleges kincse a magyar művelődéstörténetnek. Werbőczy halálának 400. évfordulóján ideje, hogy - hasonmás kiadásban - minél többen a kezükbe vehessék ezt a ritkaságot. E kiadás célja, hogy végre megkezdődhessen e kiadvány módszeres tanulmányozása, amire eddig még igazából behatóan nemigen vállalkoztak. Jellemző módon a Régi magyarországi nyomtatványok kötetben az olvasható, hogy Werbőczy Hármaskönyve mellett a XI. századi magyarországi törvények kivonatos gyűjteményét tartalmazza, holott a kivonatolt törvények sora II. Ulászlóig ível. Tehát a tartalmi leírás készítője vagy kezébe sem vette a kötetet, vagy megdöbbentően felületes volt... Csorba Csaba IRODALOM Fraknói Vilmos: Werbőczy István életrajza. Bp. 1899. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. Werbőczy István: Universitas Francisco Josephina Kolozsvár. Acta Juridico-Politica 2. Kolozsvár, 1941. Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600. Bp. 1971. Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása. Bp. 1964. Molnár József : A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulására 1527-1576 között. Bp. 1963. Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Tokaj-Ónod-Szerencs. Bp. 1980. Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának Hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Bp. 1990. Takács György: „Ha a jogász latinul tanul..." Bp. 1991. Zsámbéki László: Magyar művelődéstörténeti kislexikon. Hasonmás kiadás. Bp. 1986. Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961). Bp. 1961. Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda története. 1561-1911. Debrecen, 1911.
