Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
AZ DÉZMÁN AZ DÉZMÁSSOK ne tarcsanak senkit Dézmások az dézmán semmi adósságért senkit meg ne tarcsanak, LÁSZLÓ Király hatodik Decretomának harmincadik részében. DÉZMÂT MINDEN EGYHÁZI fejedelemnek meg aggyák Dézmát minden egyházi fejedelemnek szokás szerint meg fizessék, az ő dolgossi ha gonoszul cselekednek az dézmálásban, először az egyházi fejedelemnek panaszolkoggyanak és az fejedelem, a hol az igazéjtást kívánnyák, emberül el igazéjtassa, ha nem, a vármegye székire vegyék a kössíg elejbe. A ki kedeg böcsbe meg veszi, csak a szolga bíró incse az törvin székre, a kösség elejbe és ott ha rá keresik, és meg nyerik, a panaszolkodónak kölcségéről és a felettébb való ravásról, az önnen tulajdon jószágából eleget tegyen. Az dézmálásnak kedig napot haggyanak, kit ha az parasztság el mulat, tilalmat vethetnek rajtok, de az előtt nem, a földes úrra kedeg, az parasztságért semmi képpen tilalmat nem vethetnek, LÁSZLÓ Király másod Decretomának harminc hatodik részébe. Valamit az föld teremt, azt vegyék, LÁSZLÓ Király harmad Decretomának negyven kilencedik részébe. Az az plébánosoknak, kiknek tartoznak, meg fizessék ugyan ottan, LÁSZLÓ Király Decretomának ötven részében. Az kik ekkedig szabadosok voltának az dézmálástól, ez utánis szabadosok legyenek, az mint egy ház helyi nemessek, és hogy szüretbe szeggyék az dézmát LÁSZLÓ Király negyedik Decretomának húszon nyolcadik részében. DÉZMÁSOK HA KIKET méltatlan dézmálnak Dézmások, ha kiket méltatlan dézmálnak vagy meg átkoznak, vagy tilalmat vetnek rajok, efféle káros emberek először az egyházi fírfiaknak, kiknek az dézma jár, tartoznak meg jelenteni, avagy kedeg dolgosoknak, ha eligazíttyák jó, ha nem, Király udvarába, vagy hely tartó elejbe hivatván, ha fellyül meg mondott dolgokban találtatnak, gonoszul cseleketteknek lenni, a káros, ha nemes vagy paraszt, csak egy személy, annak díján, ha kedig mind egy falun azt mivelte, száz arany forinton a fel peres között és az bíró között el osztatván, ugyan azon egyházi fejedelem és dolgossi és dézmássok maradnak, LÁSZLÓ Király ötöd Decretomának húszon harmadik részébe. AZ DÉZMA MÉHNEK, BAROMNAK és kecske ollóknak az gazdánál, SZENT MIHÁLY napiglan való tartásáról Dézmáját az méhnek, baromnak, kecske ollónak az gazdák az dézmás szerencséjére ki választva tartoznak Szent Mihály napig tartani, az után ha el vesz is, hitekkel meg menekednek, hogy nem ők oka az el vészesnek, LÁSZLÓ Király második Decretomának harminc nyolcadik részében. És hogy mindeniktől tíznek alatta egy egy pínzt fizessenek, és hogy az dézmálásnak utánna, egy hónap alatt el vitessenek, LÁSZLÓ Király harmadik Decretomának ötven negyedik részében. Dézmások azoktól, kik bort el adnak, avagy vesznek, szokásnál való felettébb fizetést ne vegyenek, az pecsétről, LÁSZLÓ Király másod Decretomának harminc kilencedik részébe. Dézmát hol pinzzel szoktak fizetni, száz pinzt vegyenek, LÁSZLÓ Király második Decretomának negyven részében. DÉZMÁSOK GAZDÁIRÓL Dézmások gazdája, tudni illik mint az bírák gazdaságokért meg ne dézmáltassanak, se az ravás főtől valamit rajta ne vegyenek, LÁSZLÓ Király második Decretomának negyven eggyedik riszibe. DÉZMÁLÁSNAK MÓGGYÁRÓL Dézmálásnak ez móggya, az bíró az dézmálásnak ideit meg jelenese, és ha az dézmás tized kettőd napig el nem jő, az bíró hiti szerint meg dézmállya, és az dézmás szerencséjére a meszőn el haggya, ha kedig el jövend az dézmás, és akarja, hát az paraszt ember az önnön dézmáját be vigye tized részit, az hová az dézmás mongya, de aztag rakót ő maga szerezzen, kölcségen éllyen, az bíró is meg dézmállyon, dézmát vegyenek kedeg csak a búzából, borból, rosból, árpából, szabból, tenkölből, LÁSZLÓ Király harmadik Decretomának ötven eggyedik részében. Az dézmát nem pénzül, sem ezüsttől vegyék meg, hanem valamit az föld nemz, azt dézmállyák meg, mint el vagyon rendelve ANDRÉE Király Decretomába és LÁSZLÓ Király harmadik Decretomának negyven kilencedik részébe. EGYHÁZI TISZTNEK tartássár ól Egyházi tisztet senki többet ne tarthasson egynél, Boznai pispektül, György préposttól el válva, LÁSZLÓ Király harmadik Decretomának 56. és 4. Decr. harminc részében.
