Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

A KÖNYVEK SORSA A hasonmás kiadvány, amelyet kezében tart az olvasó, két helyhez kötődik: Gönchöz és Debrecenhez. A kötet ugyanis két példány: a gönci, ill. a debreceni ötvözete. A lengyel származású nyomdász (eredeti nevén Skzetusky), Hoffhalter Rafael 1565-ben Debrecenben, a város nyomdájában állította elő a Magyar decretomot. Ebből a fővárosban két, Kassán, Londonban, Kolozsvárott, Debrecenben és Miskolcon egy-egy teljes példány ismeretes. Hiányos példányok vannak még Gyulafehérvárott, Keszthelyen, Debrecenben, Kolozsvárott, Esztergomban, Sárospatakon, Marosvásárhelyen, Wolfenbüttelben. A betléri példány állapotáról nincs adat. A Régi magyarországi nyomtatványok I. kötete (1473-1600) a miskolci levéltár példányának állapotáról nem közöl adatot. Ez a bizonyos miskolci példány a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárba Gönc mezőváros irataival került be, a debreceni egyetem földrajzi intézetéből. Az 1920-as évek elején ugyanis Milleker Rezső földrajzprofesszor Telkibányán nyaralva a környéket járva elvetődött Göncre is, ahol rábukkant a mezőváros pusztuló levéltárára. Az ottani vezetéstől ezt elkérte, s letétbe helyezte a debreceni egyetemen. Felkérte Iványi Bélát Milleker az anyag rendezésére és feldolgozására, így született meg Iványi Béla tollából Göncz szabadalmas mezőváros története s jelent meg Karcagon, 1926-ban. ő utalt rá feldolgozásában, hogy megvan a város levéltárában Werbőczy Hármaskönyvének Weres Balázs által fordított, s Debrecenben 1565-ben megjelent példánya. Gönc levéltára iratai 3 dobozban 0,36 fm-t tesznek ki, a XV. századtól 1889-ig. A 32 kötet 0,68 fm (1559-1884). A szakadozott, nedvességtől rongált iratok közül az 1986-ban végzett rendezés, lajstromozás előtt emeltük ki restaurálásra az 1565-ben Debrecenben nyomtatott kötetet, melynek kötéstáblája nem volt, lapjai ívekben állnak. Méretük 27 X 18,5 cm. A lapok többsége ép volt, csupán a mutatótáblát tartalmazó utolsó rész (14 oldal) volt hiányos. A lapokat kimostuk, fertőtlenítettük, a hiányos lapokat kiegészítettük. Egyelőre nem kötöttük be, míg a hasonmás kiadáshoz a fényképezésre, ill. fénymásolásra sor nem kerül. A kötet lapjain hétféle vízjelet találtunk, ami arra utal, hogy több helyről vásárolt papírokra nyomták. A nyomdász az Olvasóhoz intézett részben a „sok háborúságokra" maga is utal. Hoffhalter Debrecenbe kerülve a nyomdában talált „maradék" papírokra nyomtatta a viszonylag terjedelmes, a korban szokásos műveknél lényegesebben több papírt igénylő könyvet. A könyv- és nyomdatörténészek kiemelik a kiadvány magas színvonalát. Különösen figyelemreméltók a könyvdíszek, amelyek részletes elemzését Soltész Zoltánné végeztééi. A címlap (ez hiányzik a gönci példányból) hasonló az 1561es bécsi kiadáséhoz. A portálészerű keretdíszek, az allegorikus alakok, a vörös, ill. fekete nyomású szöveg együttesen impozánssá teszi. Ezt, akár a másik három fametszetet maga Hoffhalter készíthette: János Zsigmond címerét, Németi Ferenc, a mecénás címerét, s a kötet végén magának a nyomdásznak, Hoffhalter Rafaelnek a címerét. Mindháromnak a kerete azonos, a címerábrázolások jó arányúak, dekoratívak. Az 1565-ben megjelent kötet Göncre kerülésében bizonyára része lehetett Károli Gáspárnak, aki 1559/60-tól gönci prédikátor volt, s akinek a debreceni nyomdához fűződő kapcsolatait mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 1563-ban protestáns történetbölcseleti könyve jelent meg ott. Érdekes feladat lenne annak kimutatása, hogy vajon hatott-e Károlira, bibliafordítására Weres Balázs magyar jogi műnyelve. E példányt Károli minden bizonnyal forgatta, de nem lehetett az ő tulajdona, a mindenkori mezővárosi vezetés használta a törvénykezés során. Kiegészítendő a gönci példányt, a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának példányához nyúltunk. Ez - miként a címlapján lévő bejegyzés mutatja - meglehetősen későn, a múlt században, a Csapó család ajándékából került a Nagykönyvtár tulajdonába. Minden bizonnyal lehetett ott példány korábban is, csak elpusztulhatott a századok viharában. A debreceni példány különlegessége, hogy megmaradt az eredeti bőr kötéstáblájának csodálatosan szép első lapja, rendkívül gazdag, szinte az egész felületet betöltő vaknyomásos díszítéssel. Rajta a kötet címe: MAGIAR DECRETVM s az 1567-es évszám, ami a kötéstábla készítésének évszáma. A hasonmás kiadás kötéstáblája ennek alapján készült; a gerinc és a háttábla, amelyek újabbak a kollégiumi példányon, a hasonmásnál az elülső táblához igazodó stílusban készültek. B. Balsai Jolán