Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
AZ PIRIÂLRUL ÉS AZ ő állapattyáról, és ő reá való sentenciáknak hozásáról Titulus LIIII. HA VALAMIKORON AZ PIRIAL [perjel] ELLEN SENTENCIA HOZATTATIK, NEM csak feje válcságát tartozik meg fizetni az ő peresinek, mely az ő százlós uraságaírt nigy száz forintra menne, de annak felette az károknak meg fizetésén, a ki károkat tött, az egyháznak jószágából, az egyéb egyházi szemilyeknek szokások szerint, és annak felette minden atyai jószágnak avagy öröksíginek el vesztésén (ha valami oly jószága az piriálsígnek felette vagyon) szokott meg maradni. Ezt is úgy, ha nagyobb hatalommal kárhoztathatik. Mert az küsebb hatalomnak cselekedésében őtet is, mint szinte mást valakit az terhek meg nem sértik. És meg kell érteni, hogy ha az nagyságosok és paraszti renden való nemessek ellen marad meg, avagy meg sentenciáztatik. Mert az egyházi szemíl ellen az pirjal nagyobb terhén nem marad, mint szinte az egyházi szemíl ö ellene ha maradna. De maga ezt meg tudván, hogy ez három okokban, tudni illik, felsígnek megbántásában, nyilván való hűtlensígben, és szánszándokkal való gyilkosságban az pirjal ez felyül meg mondott büntetísnek felette meg feje el vesztésével és capitalis sentenciával [halálbüntetéssel] szokott meg büntetni és kárhoztatni. De maga nyilván láthatandó képpen és törvén szerint kárhoztatik. Egyéb dolgokban kedeg az mint ez ország törvénye, az prelátusoknek privilégiomjával szokott élni és örülni. Mind az által ez vitézlő dolgot az százlós és nagyságos uraknak szokások szerint ez országnak oltalmaírt mindenkor meg szerezvén, WERBŐCZY másod Decretomának ötven negyedik részében. AZ CAPITALIS SENTENClARÓL és annak rendinek el járásáról Titulus LV. HoGY AZ FELLYÜL MEG MONT DOLGOKRÓL, AZ PARASZT SZEMÍL ELLEN, az az seculare ellen, de maga az szemílyektől el válván, kik vér szerint való atyafiassok, valami módon capitalis sentencia [halálos ítélet] mondatik és hozattatik, az sentencia nem csak ingó marháját és álló jószágát veszi el, az illyen meg sentenciázott embernek, de még fejen való büntetést is hoz. Úgy hogy valahol ő meg találtathatik és meg fogattathatik az sentencia levélnek erejével, az ő rendelt bíráinak általa, avagy az bírónak embere által, ki arra választván ki bocsáttatik, mindenkoron az execuciónak [végrehajtásnak] utánna, az execuciónak kedeg előtte, tudnia illik egy egész esztendőnek forgásának alatta, az sentencia levélnek ki adásának napjától fogva számlálván az ő szeműiben meg tartathatik, és meg fogattathatik és az ő bíráinak kezébe az büntetésre, mely büntetést ez eránt az törvin neki itilt, kezébe kell adni. Mert az ő perese őtet az ő tulajdon hatalmával az bírónak emberi nélkül sem meg fognia, sem kedeg az ő házába vagy egyebütt (még ha az bíró embere által meg tartatott is) meg nem tarthattya, de mindennek előtte az bíró kezéhez (naponkint helről helre, avagy az bíró lakó házához, avagy a hol az bíró leend, intvén) tartozik adni. Mely bíró ez féle meg tartott embert békességnek és egyenessígnek meg szerzésének okáért három nap tarthatja nála. És hogy ha azonközbe az ő peresével meg nem bíkílhetik, tehát az ő perese kezébe, hogy meg ölettessék, és az ő vétkének büntetéseírt tartozik adnia. Ki hogy ha az ő peresétől az sentencianak általa halált szenvedend, annak utánna semmi jószágát és semmi marháját az bíró és az peres el nem foglalhattya. De minden jószága és marhája, ha fiai vadnak, tisztán mind fiára, avagy attyafiára, avagy egyéb törvin szerint való utánna következőkre száll. De maga attól el válva, a mi az fogságnak idején nála volt, mely az bírónak marad és a bíróé. WERBŐCZY másod Decretomának ötven ötödik részében. SENTENCIANAK ÁLTALA el foglalt jószágot az bírónak kezétől és az peres féltől mint válthattyák meg Titulus LVI. SENTENCIÁZOTT EMBERNEK JÓSZÁGÁT, HA AZ BÍRÓ KEZÉBŐL EL SZALAD, fiai, vagy attyafiai, vagy egyéb utánna következők, sőt ha azok nem lesznek, még az szomszédok is, a határosok is köz böccsel az bíró és a peres fél kezéből az napiglan, kit neki tesznek, meg válthatják, de az után nem. Mert az jószág az után ítüt dologban megyén, és mind addég az bírónál és peres félnél áll, míg az sentenciázott [elítélt] embernek király kigyelme, avagy új ítílet adatik. Mert az önnen erejével és király kegyelmi nélkül az sentenciázott ember az ő jószágát még válcságán is sem böcsin magának nem veheti. WERBŐCZY másod Decretomának ötven hatodik részében.
