Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Zemplén megye 1773-1808, 1. (Budapest - Miskolc, 1998)

Bevezetés a "Magyarország történeti helységnévtára" című sorozathoz

9. Vallási megoszlás 10. Egyházigazgatási beosztás 11. Nyelv 12. Sorszám Jegyzetek Helynévmutató Felekezeti mutatók A két vízszintesen is összefüggő adatoszlop a felekezetenkénti összeírá­sok alapján közli a lélekszámot és az egyházigazgatási beosztást. A római kato­likus (r. k.) és görög katolikus (g. k.) felekezetre vonatkozó adatok minden eset­ben a Pfarrtopographie-ből származnak, így ezt külön nem jelöljük. Az izraelita felekezet számszerű adatai a népszámlálás (n) eredeti íveiről, illetve a feldolgozási táblákról származnak, mivel az adatok forrása ez esetben is egyértelmű, jelölése elmarad. A görögkeleti és a protestáns felekezetek ada­tai megyénként, területenként eltérő forrásból származhatnak, de ahol egy fele­kezetre csak egy forrás áll rendelkezésre, ennek előszóbeli meghatározása után az adattárban a forrásjelölés már nem szerepel. Abban az esetben, ha csak a felekezet jelenlétére van adatunk, vagy erre csak következtetni tudunk, a létszámhoz két pont kerül. Az egyes településeken beszélt nyelv(ek)re közöl adatokat a Lexicon Loco­rum, az egyik birtokosösszeírás (b), valamint Korabinsky és Vályi, ezeket termé­szetesen jelöljük. A nyelvi adatok latin, német és magyar megjelölése bizonyos esetekben többértelműséget okoz, ezért szükség szerint megtartjuk a forrás eredeti szóhasználatát. Az első oszlop megismétlése. Az adattár összeállítása közben gyakran érdekes észrevételekre, hasznos kiegészítésekre nyílik mód, olykor az adatok kezelésekor alkalmazott eljárás szorul bővebb magyarázatra, vagy a források egyikénél-másikánál tapasztalt tévedések igénylik a szöveges leírást. Ezeket a megjegyzéseket találhatja a használó az adattár közlése szerinti sorrendben, az ottani sorszámmal jelölve a jegyzetekben. A jegyzet létére zárójeles kereszt (+) figyelmeztet a képzett név­forma után. Az adattárban és a jegyzetekben szereplő helynevek visszakeresését szol­gálja. Felvételre került itt minden olyan névalak, amely a helyesírási különbsége­ken túl, kiejtési különbségeket is jelentett. E névalakokról a képzett névformára történik utalás, amelynél a használó megtalálja a jogállást, az adatközlés vagy a jegyzet sorszámát és a többszöri oda-vissza lapozás elkerülése érdekében itt is közöljük a térképszelvényszámot. A Helynévmutatóban teremtünk kapcsolatot a XVIII. század végi és a mai állapot között azzal, hogy a helységek esetében az egyezményes névforma után közöljük a mai nevet és - ha változás történt - a mai megyei hovatartozást is. A Helynévmutatóba felvettük azon helységek nevét is, amelyek csak ma tartoznak a kötet címét adó megyéhez, és utalunk rá, hogy XVIII. század végi adataik me­lyik megye adatközlésében lesznek kereshetők. A római katolikus, a görögkeleti, a református, az evangélikus és az izraeli­ta felelekezetüek által lakott települések visszakereshetőségét segítik az egyes felekezetek mutatói, megadva a települések jogállását, sorszámát és térkép­szelvényszámát. Az egyes mutatók struktúrája azonban különböző az egyházi­gazgatási adatok nagyobb jelentősége illetve a forrásadottságokban rejlő kü­lönbségek miatt. A leginkább strukturált római katolikus egyház esetében a felekezeti mutató az egyházigazgatási beosztás és a filiális rendszer áttekinthetővé tételét szol­gálja. Püspökségenként, azon belül egyházmegyék szerint a materek betűrend­jében közli az oda tartozó filiákat, megadva a jogállás, a sorszám és a térkép­szelvényszám mellett a római katolikus vallásúak számát és az anyaegyháztól órában, gyalogszerrel mért távolságot is. A létszámadatokat anyaegyházanként is összesítettük. A református egyház kevésbé volt strukturált, viszont a felhasználható for­rások lényegesen több forráskritikai problémát vetnek fel. Ezek megoldásához nyújt segítséget ez a mutató, mivel a felekezet híveiről készített különböző összeírások adatait egyházkerületenként, a települések betűrendjében egymás mellett közli, s ezzel lehetővé teszi a felekezeti összeírásokból hiányzó települé­sek korabeli létszámadatainak megalapozott becslését. Az adattárban és a tér­képen való visszakereshetőséget a jogállás, a sorszám és a térképszelvény­szám biztosítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom